Hol húzódik meg a határ az egészséges mértékű hazaszeretet és a gyűlölködő, más nemzeteket lenéző és megvető sovinizmus között?

Az hogy szeretem a hazámat az nem jelenti hogy bárki mást ne szerethetnék mellette, hogy ne tisztelném más országok népeit, kultúráját, szokásait, akármijét. És legkevésbé jelenti hogy bárkit i gyűlölnék.

A hazaszeretet az a hazám SZERETETE, ebbe nem fér bele semmiféle ellenséges érzület vagy gyűlölet. Amint benne van, már nem jó.

És nem, mielőtt jönne a kötelező duma, a fideszesek nem gyűlölködnek, nem gyűlölnek másokat és más országokat, népeket, nemzeteket sem. Nem a fideszesek jöttek a 23 millió román meséjével, nem a fideszesek ukránoznak, cigányoznak napestig és pont a fideszesek által megválasztott miniszterelnök az amelyik az összes nemzetnek megadja a tiszteletet és nem is akar beleavatkozni a belügyeikbe.

"Az egészséges hazaszeretet határa számomra ott húzódik, amikor semelyik nemzetet se nézed le vagy utálod."

Kivétel a gyökér német.

A kettő szinte ugyanaz.

A különbség az, hogy a soviniszta erős kisebbségi komplexust ellensúlyoz mások támadásával.

Szánalmas.

Meg lehet állapítani, hogy valaki megalomániás, vagy tényleg csak szereti a hazáját.

Az előbbinél eljön egy pont, ahol igazából olyat csinál az illető, ami egyáltalán nem előnyös a hazájának, de nem érdekli, mert igazából ő csak egy kisebbségi komplexusos megalomán, aki nagynak akar kinézni. Lásd.: amikor az ultrák nemzetközi balhéikkal járatják le az országot. Egy olyan ember aki szereti a hazáját nem tedz ilyet.

Mi van akkor, ha én csak annyira szeretem a hazámat, amennyire ő szeret engem?!

Mert ugye, az köztudottan igen karcsú...