A magyar emberek miért undorodnak a jóléttől, miért csak a verejtékes éhbérért való dolgozásban hisznek, miért nincs nálunk a jólét iránt egy egészséges össztársadalmi erős vágy mint Nyugaton?
Már megfigyeltem hogy a legtöbb magyart embert kizárólag az érdekli hogy legyen munkaviszonya. A jólét már sokkal kevésbé izgatja. Úgy van vele hogy "dógozni kell keményen", sőt, még büszke is rá hogy milyen keményen dolgozik a szar fizetésért.
Mindenféle amúgy jogos munkavállalói érdekérvényesítéstől ódzkodik, vele nem lehet sztrájkolni, mert előbb köp be a főnöknek, rosszabb esetben a kollégákkal megver hogy mit képzelsz hogy meg akarod tagadni a munkát.
Nem izgatja a jólét, elvan a párizsis zsemlével meg halál gagyi egyéb kajákkal, meg az olcsó szeszkóval.
A Leviathán ködös álomvilágában él, ő fekete fehéren lát mindent. Úgy tudja csak elképzelni az életet, hogy vagy őt ütik, vagy ő üt. Nem hisz semmiféle egyensúlyi állapotban.
Ha kevés a fizetése, inkább kétszer annyit dolgozik ahelyett hogy elgondolkodna azon hogy biztos megfelelő helyen dolgozik e...
A munkaviszonyát fontosabbnak tartja az egészségénél, inkább 40 fokos lázzal is bemegy dolgozni, sokan szívinfarktussal is dolgoznak Magyarországon, annyira ragaszkodnak a munkájukhoz.
Lehetne folytatni...
Egyszóval miért nincs igénye a magyaroknak a jólétre? Miért a munkára vagyunk rámeredve, miért nem a jólét az elsődleges vágyunk?
Még 2-3 évtized és szerencsére ezek teljesen kihalnak.
A szocializmusból hozott dolgok ezek.
"Nem unjátok még ezt a sok sületlenséget leírni három naponta ?"
Nem, mivel ez egy nagyon komoly probléma Magyarországon.
Akkor ha jól értem nyugaton nincsenek gyári munkások és alacsony iskolai végezettségűek.
A kérdező a "jólét" alatt nem arra gondolt,amire egyes válaszolók itt kihegyezik a kérdést.
Nyilván nem arra gondolt,hogy a gyári munkásnak is BMW-vel kell rendelkezni.
A gazdagság felerősíti a már meglévő rulajdonságokat. A rosszakat is, meg a jókat is. Minden társadalomban van egy túlélési ösztön. És ha benne az egyének azt tapasztalták hogy a jólét felerősíti a már meglévő rossz tulajdonságait, akkor ösztönösen kerülni fogja a jólétet.
A saját példámmal érzékeltetem hogy mire gondolok. Ha jólétben élek, akkor szinte biztos hogy jót teszek a társadalom minden olyan gazemberével akivel kapcsolatba kerülök. Például akkor lakást vettem és fizetem a tisztességtelen emberek által teremtett tisztességtelenül magas rezsit. Meg fizetem a sikkasztó közös képviselőnek a közös költséget. Ha meg még állást is kényszerülök vállalni, akkor tovább fokozom a gazemberek táplálását vagy akár a gazdagítását a munkámmal. Mindezt tudva, ösztönösen csak annyi és olyan minőségű munkát fogok végezni hogy éhen ne haljak.
Viszont amikor azt tapasztaltam hogy nagyságrendekkel tisztességesebb közegbe kerültem, például Ausztriában, ott meg teljesen ledöbbenek azon hogy ösztönösen a maximumot nyújtom és csak úgy sziporkázok az előbbre jutásban, és még az ottani viszonyokhoz képest is magasra jutok. Mert érzem azt hogy igen, egy becsületes közegnek érdemes aktív tagja lenni. Olyankor ledöbbenve teszem fel a kérdést magamnak hogy "Ez én vagyok? Ekkora hirtelen és nagy karriert csinálok? Hisz Magyarországon csak az önellátás, sőt volt úgy hogy majdnem a vadászat színvonalára süllyedve éltem." No de nincs ebben semmi különös, mert például Robin Hood is jómódú nemes volt egy tisztességes társadalomban, de erdőlakó volt egy tisztességtelenben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!