Otthon élő dolgozó fiatalok! Mennyit adtok haza a keresetetekből?

12 évvel ezelőtt 20-ezerről indult és 19-ben vagy 20-ban 30-ezerre emeltem, akkoriban ebben még kaja is benne volt. Akkor még anyum főzött. Közben elkezdtem apránként vásárolgatni magamnak, 23-tól főzök, maradt a 30-E ugyanúgy az áremelkedés miatt, illetve anyum nem szólt egy rohadt szót sem, páromtól pedig 20-ast kért. Halála után kiderült, hogy jól lehúzott minket. Ugyanis az egész rezsi hármunkra 30-E volt. Kettőnkre éppen most egyre csökken.

Neveltetés kérdése, ki milyen példát látott a szüleitől, családjától. Én egyke voltam. A szüleim mindig is minimálbár környékén kerestek, de soha nem várták el tőlem, hogy hazaadjak nekik bármit is. Már felső tagozatos koromtól kezdve gyakran eljártam nyaranta mindenféle munkákra. Újsághordás, napszám, volt benne nyomda, meg faipari melós állás is. Amikortól lehetett, már a melódiákon keresztül dolgoztam, tanulás mellett. Az összes pénzt, amit kerestem félre tudtam tenni magamnak. Még családon belül is volt, aki irigykedett, mert egyszer tettem egy olyan kijelentést nagymamámnak, hogy ne osztogassa szét a vagyonát az unokák közt, mert ha 7-8 unoka közt szétosztja minden megtakarítását, akkor egyrészt ő is bajba kerülhet, ha pénz nélkül marad, másrészt az unokák sem nem igazán fogják értékelni, ha mindenkinek csak egy színes tv-re való jut. Ezzel senkit sem fog kihúzni a pénzügyi gödörből, nála viszont érték. Mindig azt mondta, hogy de az unokáknak szánja. De mondom, akkor is az unokák öröklik, ha semmit nem csinál vele, és pont ugyan úgy lesz szétosztva.... Erre azt kaptam az unokatesóktól is, hogy nem értékelem a pénzt. Pont én.... Mindezt úgy, hogy mindegyikük szülője valószínűleg többet keresett, mint az én szüleim. :) Aztán az élet bebizonyította, hogy az volt a legnagyobb segítség, amit nyújtani tudtak nekem az életben, hogy otthon lakhattam velük, és nem kellett semmire sem költenem addig.