Igaz, hogy a hetvenes-nyolcvanas években sokkal olcsóbb volt az áram az akkori átlagfizetéshez képest, ezért ahol nem volt gáz, ott elterjedt volt az elektromos kályhával történő fűtés?

Nem volt olcsóbb.

Talán az éjszakai áram igen, de kevesen használtak böhöm nagy hőtárolós kályhát.

57-ben születtem, ezért lehet már szenilis.

Budapesten éltem mindig, és annak falusias peremkerületében. Hogy a belső városrészekben milyen lehetőségek voltak, azt nem tudom. A házat 1969-70-ben építették a szüleim. Kezdetben szénnel fűtöttünk, később olajjal. Attól kétszer lehetett melegedni. először akkor, amikor 10 literes marmonkannákban, kiskocsira felrakva hazahúztuk, majd átöntöttük hordókba. Télen finom volt a dermesztő hidegben újra kannákba szivattyúzni és a kályhákba tölteni. A 80-as vége felé kezdték csak kiépíteni a gázvezetéket.

Sem mi, sem egyetlen ismerősünk sem fűtött árammal. Nem csak az ára miatt, hanem teljesítmény sem volt. Ha ment a bojler, a villanytűzhelyen főzni nem lehetett, mert levágott a bizti és viszont.

Fűtést nem bírt volna el a hálózat.

Nekem a mai napig böhöm nagy hőtárolós kályha van, mert akkoriban tényleg olcsóbb volt mint szénnel, fával fűteni. Meg persze sokkal-sokkal tisztább is.

Itt baranyában sokan dolgoztak valamelyik bányában Komlón, Pécsen és kaptak áramdíj kedvezményt. Faterom sajnos nem ment el amikor hívták..... élete végéig kb ingyen lenne neki az áram.

Figaro, feltétlenül kell trágárkodni is, ha már valótlanságokkal szórod tele az írásod?

Kérdező: A hetvenes években már magányos tanyákat nem számítva mindenhol elérhető volt a villamosáram, csak kapacitás nem volt. Pl. a villanybojlerek csúcs idei kizárással voltak csak felszerelhetők. Egy mechanikus kapcsoló óra csak éjjel engedte a működni ezeket. A gyárak, üzemek olyan rengeteg elektromosságot használtak fel, hogy a hálózat sem bírta, nemhogy az erőművek.

Ezeknek a kérdéseknek mindig van egy buktatója. Nagyon hasonló ahhoz, amikor jelenkori árakat és béreket vizsgálunk országonként.

Fel lehet szorozni a kenyér, a hús, a zongoraláb stb. árát, és a fizetéseket is. Ki lehet számolni, hogy egy havi fizetésedért mennyi zsemlét kaptál és most mennyit. Ezzel picit közelebb kerülünk az igazság, mintha csak a csupasz forintokat számolnánk. De még sem tökéletes. Más szokások voltak akkor. Másra kellett költeni kötelezően, és más dolgokat vettünk egyéni elképzelés alapján.

És nagyon kiszámítható volt az élet, lehetett hosszú távra tervezni. Nem fenyegetett a munkanélküliség, a fizetés lefelé nem mozoghatott. A hitel sem lett egyre magasabb az idő múlásával.

A nyolcvanas években azért már recsegett-ropogott minden, a fentiek arra a korra már nem teljesen igazak.

A hőtárolós kályha (éjszakai avagy vezérelt árammal ment) kb. egy árban volt üzemeltethető, mint az olajkályha, de kényelmesebb volt. Legolcsóbb a fatüzelés volt (vidéken, erdőszélen legalábbis), de azzal volt a legtöbb meló. Az iszapszén még olcsóbb volt, de az nem égett önmagában, csak fával vegyest.

A "gáz" akkor még nem mindig földgáz volt, a "városi gáz"-t szénből és vízből állították elő, szén-monoxid és hidrogén volt az éghető komponense. Budapest fokozatosan 71-86 között állt át. Pécsen valamikor 1988 körül. A távhő volt a legolcsóbb (erőművek hulladékhője), de a gáz is olcsó volt, mert levegőtisztaság miatt a nagyvárosokban nem akarták, hogy az emberek mással fűtsenek.

Még az áramról annyit, hogy nagyszüleimnek volt hőtárolós villanykályha, és egyszeri nagyobb összeget kellett fizetni "hálózatfejlesztési hozzájárulsás" címen, plusz még a vastagabb vezeték kiépítése a kályhákig, ami jelentősebb összeg volt, plusz eleve nem mindenkinek engedélyezték (nem bírta a hálózat). Ezért nem szorította ki teljesen az olajkályhát. (Pedig az olajárrobbanás begyűrűző hullámai miatt jobban drágult, mint az áram.