Anyukák ti is érzitek az infláció nehézségeit? A kötelező számlák befizetése után mennyi pénzetek marad megélhetésre? Hány fős a család?

Elvált, egyedülálló nő vagyok kiskamasz gyerekkel.

Megérzem persze én is, pedig jó munkám, ezáltal átlag feletti fizetésem van (az egy főre jutónk- tehát a fizetésem fele- is jóval több, mint a magyar átlag, a mediánnál is), nincs hitelem, van megtakarításunk stb.

Amit észlelek: csökken a havi megtakarítható keretem, igyekszem tartani, de egyre nehezebb, ha 10-20-30 ezrekkel is, de nem teszek annyit félre, mint pl 1-2 éve… és ha ehhez hozzáteszem, hogy a megtakarításom értéke is minden erőfeszítésem ellenére reálértéken csökken, akkor az kellene, hogy éppen a korábbihoz képest többet eltenni tartalékba, hogy ez ellensúlyozza valahogyan a mostani rosszabb gazdasági környezetet… nos ez nem megy és valahol bánt, frusztrál.

A napi megélhetéssel, vásárlással nincs gond, de én eddig is figyelmes voltam, megy nálunk a befőzés, kenyeret sütök, naponta főzök, mert szeretem is csinálni és egészségesebb, számunkra megfelelő ízű, minőségű ételt tudok az asztalra tenni. Ez most nagyon is felértékelődött, amikor a gyerek is szembesül azzal, hogy egy kézművesnek titulált klasszikus bucis, marhahúst (talán) látott menü bőveb 3000 felett van, hogy ha nem csomagolok egy reggel, akkor a 2 péksüti meg egy “valamicske” tejtermék mellé simán egy ezres… szóval sok kicsi sokra megy… igaz, a munkámmal, időmmel fizetem meg az árát, de ennek csak akkor lenne kézzelfogható értéke, ha a főzős idő helyett tényleg lenne egy másik állásom is… de szerintem keresek ezzel az egésszel annyit, mint egy átlagbéres napi 2-3 órás állás és még csak megerőltetőnek sem érzem.

Amivel még szembesültem: tényleg folyamatosan emelkednek az árak (az optikus is korábban kovidra fogta a drágulást, most inflációs mantrák vannak), de tényleg minden szegmensben, legyen az a napi étel, a szolgáltatások, a tartós cikkek, az eü szolgáltatások…

Akármilyen nehéz, élni kell, programok is kellenek az étel mellett, de nem árt némi önmérséklet ilyen recesszió(shoz hasonlító) időben… a tartalékra nagyon igyekszem vigyázni és legalább értékét őrizni.

Egyedül nem könnyű, de jól megy.

Szerencsére a kamasz gyerekem sem követelőzik a 83. Bisztrós ramen meg a 24. Féle xixo tea után, sőt becsüli a házi sütiket is (pedig esküszöm, átlagnál jobban van keret ilyenekre, de szemléletet is kell adni, nemcsak kaját!)

Nálam ami 50 eFt-nál többe kerül (kivéve nyilván egészségügyi költségek), arra bizony alszom 1-2 napot, mostanában még inkább 2x meggondolom, hogy biztos kell-e, biztos most kell-e, biztosan az a konkrét dolog kell-e és biztosan csak abból a forrásból kell-e és nincs másik, kedvezőbb alternatíva.

Egyszerű lakossági befektetőként, magánemberként le kell hajolni a kicsiért is ilyen helyzetben, így igen: én is ésszerűen (!) betárazok, ha valami akciós és tudom, hogy elfogy és van is helyem tárolni és hiszek abban, hogy legtöbbet fogni az étkezésen és a korszerű otthonnal lehet (energiatakarékosság).