A nyugdíjasok miért nem tudják beosztani a pénzüket?

30#

Én meg letudom azt a 8 órát az úgynevezett munkahelyen oszt döglök a fotelba. Pedig elkezdeném ha csakis arra tudnék összpontosítani, de nem lehet. Összesen kb. napi 10 órákat nyomok, nyomunk le azért aminek nem is kéne alapvető létszükségletnek lennie. Öcsém nyugati álmot kerget, én meg elkártyáztam a pénzt üzemmódba voltam.

29.

Sajnos úgy vagy hülye ahogyan vagy!!

Én inkább azt mondanám, hogy le a kalappal a nyugdíjasok jó része előtt. Legalábbis az én nagyszüleim és anyósoméknak is valahogy mindig jut is, marad is.

Egyszerűen mások az igényeik. Nekik nem elemi kérdés az évi 1-2-6 nyaralás és wellness hétvége, a sok karikás autó fenntartása, a műszaki cikkek sora a polcon, de még csak a heti éttermezés, vagy mindennapos főtt kaja evés sem feltétlenül. A nagymamám olyan jó ízűen eszi a házi lekváros kenyeret, mint ahogy én szoktam az étteremben a wellington bélszínt évente kétszer... Egy szobát fűt és inkább felöltözik, mert ő ezt szokta meg már gyerekként is és egyáltalán nem tartja komforttalanak, míg nekünk elemi kérdés, hogy a házban egyenletes legyen a hőmérséklet.

A másik nagymamám világ életében megtermelte az egész család zöldség-gyümölcs igényét, még eladásra is maradt. Ez ÓRIÁSI meló. Anno ők még nem annyira választhattak, hogy b*ssza meg az egész háztáji, elmegyek nyugatra másnak kapálni... Van ennek romantikája, ezt a részt visszük mi is tovább, de hogy ebből álljon az egész nap, hát köszi nem.

Na és mindezek mellett mindegyik állandóan tömködte a pénzt az unokák/gyerekek zsebébe, mert nekik már úgy sem kell semmire, csak áll a bankban.

Szóval szerintem ők valamit tudnak, amit sok fiatal nem...

kösz, de amit kikoptattál arra nem vágyok

:)

Én csak a szaját nagyszüleimből tudok kiindulni.

Anyum részéről, csak a mamámat ismetem, mivel a papám ~40 évesen elhúnyt.

Kerteben minden zöltséget, gyümölcsöt megtermelt. Tartott tyúkokat, disznót. Így volt tojás és hús is. Mellette gyárban dolgozott. Segények voltak, de mindig volt mit enni, és megvolt mindenük. Mamám 1932-ben született, szóval megélte a II. VH-t, és az ezalatti és utánna követetkező nyomort. Pincében krumplis zsákokon aludtak éveken keresztül, mert a házat lebombázták, stb. Így később hiába volt kevés nyugdíja, még minket etettett, meg adott pénzt rendszeresen a szüleimnek, Úgy hogy nyugíjas korára mozgás sérült lett.

Apám részéről valamivel fiatalabbak voltak a szülők, de mindketten a II. VH-ba születtek bele, így nyomorban nőttek fel. Ők is megtermeltek mindent, zöldséget gyümölcsöt, bórt, pálinkát. Tyúkok, kacsák, disznók-at tartottak, mellette mindketten a TSZ-ből mentek nyugdíjba. Tehát nem volt sok nyugdíjuk.

Ami közös volt bennük, hűtő, vagyasztó láda, rádió, TV, újság volt minden műszaki igényük. Mindkét házban gázfűtés volt és villanybojler.

Nem édekelte őket a márkás ruhák, drága műszaki cikkek, saját autó. Viszont mindegyikük szorgosan gyűjtött a temetésére. Nem azért mert ennyire galád gyerekeik voltak, hanem azért mert a gyerekeik már nem tudták beosztani úgy a pénzt, mint ők. Ők adtak a gyerekeiknek, unokáiknak amit csak tudtak.

Régen jóval kissebbek voltak az igények.