Egy életre vásárolunk bútort?

Én egy életre venném, mert rohadtul nem erdekel hogy passzol a szine a parkettával vagy a fal szinevel.

A funkcioja számít, nem a kinezete.

A felesegem meg ennek az ellenkezője.

Azt is vedd ám számításba, hogy ez nem azért van így mert öreg és hülye, hanem ő még teljesen más rendszerben nevelkedett, ő beléjük nevelték, hogy amit már megszereztél, azt meg kell beszülnöd... Mivel kegyetlen nehéz volt nekik... Ehhez képest, akinek ma kicsit jobb melója van, évente váltogathatja akár a bútorait, főleg ha pl nagyáruházas tömeggyártott.

Apukám a mai napig azzal a ladával jár, amit 80as években nagy nehezen meg tudott venni, hiába tépem a számat, hogy 3* annyit költ a szervizre, mintha hagyná, hogy vegyek neki egy 4-5 éves autót... Meg van győzödve, hogy ez az olcsóbb, mert ez már megvan.

Anyagi helyzet függő. 11 éves voltam, amikor sikerült egy új panelbe költözni, amihez a nagyszüleim új bútorokat vettek.

Az ágyak, fotelek, asztalok voltak cserélve, egyszer, de a szekrénysor még 50 éves koromban is funkcionált és csak azért "szabadultam meg" tőle, mert költöztem és nem fért volna el. Pedig nem volt semmi extra, 70-80-as évekre jellemző stílus, de funkcionálisan tökéletes és masszív volt.

Addig amíg használtam, tükrökkel dobtam fel.

A költözés miatt végül ingyen hirdettem meg, nem győztem kapkodni a telefont, annyian jelentkeztek egy nap alatt, hogy elvinnék. Sajnáltam is.

7 év után a festés jogos, a bútorcsere nem. Ha nem is egy életre, de 20-30 évre gondolkodnék egy bútorvásárlásnál. Épp ezért minőségi és szép bútort vennék, mert tudom, hogy sok éven át fogom nézegetni. Azt a női logikát végképp nem értem, hogy a nappaliba akár használt bútor is jó lenne, csak cserélve legyen.

Ha a parketta recseg, akkor is színtiszta pazarlás fölszedetni és újat lerakni. Én mondjuk a felfordulást is utálnám, ami ezzel jár.

Ha a kanapé foltos, azt viszont indokolt lehet cserélni.

Nem iromikus, hogy azt, ha valaki 10 évente autót cserél, teljesen normálisnak érezzük, de egy nyamvadt bútorcserénél már úgy tekintünk rá, mint egy antikrisztusra?

Én mindig is az az ember voltam, aki ragaszkodik a dolgaihoz, és nálunk például mindenki ki akarja dobni a már kopottas és öreg ágyamat, csak én nem engedem... de nem vagyunk egyformák. Egy bútorcsere pedig azért nem milliós tétel. 7 év meg nem kevés idő. Más ötévente többet költ új telefonra. És egyébként az ember ízlése is változhat idővel. Nekem se tetszik minden, ami 25 évesen tetszett.

Összességében úgy gondolom, ez tipikus esete annak, amikor bolhából csinálnak elefántot.