Hogyan utasítsam vissza finoman?

Nyugi, ők is azért ajánlják fel, mert marhára nem kell nekik. Csak az ember nehezen dob ki dolgokat.

Mi is építkezünk, illetve már rengeteg eszközt, gépet, bútort beszereztünk. Hozzánk is hozták volna a nagyszülők az ősrégi heverőket, meg foteleket, konyhaszekrényt, gáztűzhelyt. Simán megmondtuk nekik, hogy köszönjük, de szeretnénk új bútorokat venni. Nem volt belőle sértődés, értelmes emberek ők is. :)

Jájjdeismerős ez a helyzet :D

Mikor elkészült a házunk azon ment a problémázás a rokonok részéről, hogy miért nem jók mások ősrégi leselejtezett bútorai, meg a nagymama századfordulós öröksége (egy valóban gyönyörű -nem vicc- kézzel faragott fa szekrény, ami akkora, hogy egy háromnegyed szobát elfoglal és rohadtul sajnálnám, ha a macskák összekaparnák...)

Szerintem is az lenne a jó, ha megmondanád nekik, hogy pl. már kinéztétek álmaitok bútorát, és inkább arra szeretnétek gyűjteni, nem kell kölcsönbútor. Ha meg "addig jó lesz az is" alapon elviszitek, utána majd ti nem tudjátok hova rakni, úgyhogy inkább nem szeretnétek, köszönitek szépen.

Ha kerámia vagy indukciós lapod van/lesz, azt is mondhatod, hogy az a bizonyos lábas nem használható rajta.

Egyébként meg ha normálisan, kedvesen mondod, de megsértődnek, akkor így jártak, majd elmúlik. :) Nem lehet mindig mindenkinek a kedvére tenni.

Azért azt is érdemes megfontolni, hogy ha olyan a bútor, fel lehet újítani, át lehet festeni, lecserélni rajta ezt-azt. Én is hasonló cipőben járok. Költözés előtt, már jó pár új bútorral, de van egy megörökölt, régi szekrénysorunk. Látom benne a fantáziát, hogy átfestéssel, a fogantyúk lecserélésével ki lehet hozni belőle valamit.

Vagy esetleg sufniba, pincébe, hasonló helyre is kerülhet régebbi, pakolós szekrény, polc.