Normális, hogy nincs saját szobám?

Én, amíg egyetemre nem mentem egy szobában voltam a húgommal és a mamámmal. Mégsem rinyáltunk. Zenét hallgathatsz fülhallgatóval is.

Ha nincs külön szoba, akkor a szüleid sem tudnak neked varázsolni.

Különben normális. Csak ma hiszik azt a tinik, hogy szükségük van külön szobára.

Normális, még ha nem is ideális.

Azt vettem ki a leveledből, hogy azt tartanád helyesnek, hogyha a szüleid összeköltöznének csak azért, hogy neked külön szobád legyen. A szüleid álláspontját ezek szerint nem érted meg, csak a sajátodét. Én sem ismerhetem, de azért mondok neked pár lehetőséget, ami talán ok lehet, ami fontos érv lehet a külön szobában laknak.

1. pl. máskor kell kelniük, lefeküdniük a munka miatt, ezért zavarnák egymást az alvásban.

2. érzelmileg elhidegültek egymástól, ezért számukra sokkal megterhelőbb lenne pl. egy ágyban, egy szobában aludni (már csak azért is mert más nemű emberekről van szó, mint két testvér esetén. A te korodban ez még normális, és ha még egyszer megnézem a korodat, tényleg nem is olyan nagy gáz, pláne, hogy mindketten fiúk vagytok. Zenét hallgatni mint írták fejhallgatóval is lehet, számítógépezni is, öltözködni a fürdőszobában...

Tippeket kértél, adok kettőt.

Ha nem lehetséges az, hogy az előttem szóló javaslata szerint felosszátok a szobát, akkor vegyél egy spanyolfalat.

Gondolj bele, hogy hány ezer, millió ember él Magyarországon, akiknek még annyi sem jut mint neked, és milyen szívesen lennének a helyedben. Tanuld meg megbecsülni azt amid van, ahelyett, hogy sajnálnád, magad és dühöngsz.