Kedvelitek a minimalista lakberendezést? Mi jut eszetekbe róla?

Én most készülök megvalósítani a lakásunkban - bár egy 2 éves gyerek mellett sok dolog nehezen lesz kivitelezhető, de az alapok minimál stílusban fognak íródni - aztán jön a rendező (élet) és néhány dolgot átrendez :)

A fejemben (terveimben) imádom!!!!

Nem tetszik. Nekem valahogy nem életszerű, túl sivár. Ahol élek, ott legyen élet, az asztalon legyen váza és különböző fényképek, legyenek nyitott polcok a könyveknek, emlékeknek, legyenek színek, "dús" textilek. Aki bejön a lakásomba engem lásson, ne egy katalógus "üres" szobáját, ahol minden ajtó mögé van elrejtve.

Egy minimál konyhában hogyan lehet főzni? Semmi nincs kéznél, minden percben a fiókokat kell ráncigálni. Aztán egy fél nap míg megint mindent a fiókok és szekrények mélyére dugsz.

Nem tetszik.

Megértem, ha másnak igen, tényleg izlés dolga, viszont én rosszul érezném magam egy olyan helyen, ahol csupa szöglet van és olyan, mintha semmi élet nem lenne abban a lakásban, ráadásul nagyon nem praktikus, mert soha semmi nem lehet elöl -nem azért mert rendetlen vagyok :) hanem mert az összhangját megtörné, ha könyvek, fényképek, kedves kis szobrok, népies akármik vagy régies tárgyak lennének benne, nagyon kevés a tűréshatára, hogy milyen dolgok lehetnek benne láthatóak. És gyerekek mellett sem megvalósítható. :) A mi ikreink széttombolják magukat, nem tűrnék a kis táncaikkal a csupa üveg, semmi szín kombináciot. :)