A kulcsnak használat után a zárban, vagy a fali kulcstartón van a helye?

Ezt kifejthetnéd bővebben.

Ha kapukulcs, akkor az utolsó ember hazaérkezése után bezár, levesz, felakaszt.

Ha bejárati ajtóról, akkor ha már mindenki itthon van, akkor bezár, ajtón marad, ha még hiányzik valaki és mondjuk senki nincs ajtóközelben, hogy beengedhesse, akkor bezár, levesz, felakaszt.

Ha baromfiól ajtóról beszélünk, akkor az egész nap rajta marad, csak az esti bezárás után vesszük le s akasztjuk fel.

Nálatok ezen tört ki a vihar?

Nálunk:

A személyes kulcsomók a tartón

1 kulcs az ajtóban, félig kihúzva(külön kulcs, nem csomóban)

Szerintem tökmindegy, ez csak szokás kérdése. Mikor panelban laktunk, (és ugye csak akkor nyitottuk- zártuk az ajtót, mikor elmentünk, vagy hazaérkeztünk) akkor sosem hagytuk a zárban, csak felakasztottuk, vagy ledobtuk az előszoba polcra.

Most kertes házban lakunk, és egy kulcs mindig van az ajtóban. Itt -főként tavasszal, nyáron- gyakran előfordul, hogy csak kiszalad vmiért az ember pl. teregetni, vagy pár szem zöldségért, gyümölcsért, stb. És akkor nem kell előszedni a kulcsot, hanem egyből ott van a zárban.

De természetesen ez megszokás kérdése is, nincs megszabva, hogy csak itt, vagy csak ott a jó.

"Igen ám, de mi van, ha nem ártó szándékkal akar valaki bemenni, hanem mert pl. a bent lévők bajban vannak és segíteni kell bejutni?"

Nehogy azt akard beadni, hogy a tűzoltó nekiáll a zárfésűvel kinyitni a zárat!

Egyértelmű, hogy a kulcstartón.

Beteg gondolat a zárban tartani. Régebben, mikor albiban laktam, a bolond nyanya, ő volt a tulaj volt, hogy megfeledkezett róla, hogy még nem vagyok otthon, mert volt, hogy csak este értem haza, ő meg lazán benne hagyta a zárban a kulcsot, éjszakára mindig ezt csinálta. Én meg örülhettem, miután meghallotta a kopogásom.

De olyan bolond volt, hiába magyaráztam neki, hogy ez rá nézve is veszélyes, nem értette meg. Mondtam neki, hogy ha rosszul lenne, elájulna, akkor még csak be sem tudnék menni segíteni neki, meg senki más sem. Max. ha feltörnék az ajtót.