Paradicsompalánta most?

Csoda lenne, ha egyáltalán épségben eljutna odáig, hogy termést hozzon. A paradicsom rengeteg napfényt igényel (értsd: az egyik olyan haszonnövényünk, amelyik a legtöbb napfényt igényli), ha ez nincs, akkor csak nyúlik a vakvilágba, és még virághozás előtt eldőlne, mert a szár nem elég erős ahhoz, hogy megtartsa a növényt. Télen pedig nagyon kevés a napfény.

A növények fotoszintetizálnak. Ez dióhéjban azt jelenti, hogy vízből és CO2-ből a napfény energiájával cukrokat állítanak elő. A növények vázanyagát a cellulóz adja, ami egy poliszacharid (vagyis sok szőlőcukor összekapcsolódva). Ha kevés a napfény, akkor kevés az energia, kevés cukrot tud előállítani, kevés cellulózt tud kreálni a növény. Ergo a szárai, levelei gyengék maradnak, olyannyira, hogy saját magát sem képes megtartani, elfekszik, rosszabb esetben eltörik, és elpusztul a növény.

De még ha életben is marad, a terméshez is rengeteg energiára és cukorra van szüksége. Ezért nem tudja napfény hiányában beérlelni a termést, az kicsi gubics marad, ízetlen (se íze se bűze), mert abban sem tud elég cukor képződni.

Szóval ha nem csak egy nyúló, kínlódó, terméseit ledobáló gizgazt akarsz végeredményként, akkor nem neveled őket, mert sok értelme nincs a dolognak. Forgasd be a komposzt alá a palántákat, vagy hagyd úgy ahogy vannak, mert jó, ha egyáltalán eljut odáig hogy teremjen (télen mi fogja beporozni?), nemhogy még ehető, és legfőképpen nem élvezhető termést hozzon.