Mi a baj a cseresznyeszilvával?

"Ha ilyen kiváló tulajdonságai vannak, miért nem népszerűbb? Esetleg van vele valamilyen probléma?"

Erről eszembe jutott egy gyerekkori (30 évvel ezelőtti) történet, vagyis párbeszéd.

Falun laktunk, egyik utcabeli ismerősünkhöz rokonok, vendégek érkeztek a fővárosból. Pont a mi házunk előtt volt egy ilyen fa, roskadásig tele volt terméssel. Az utcabeli falusi ismerőstől megkérdezték a pesti rokonok:

-Jé, de érdekes ez a fa! És milyen sok kis apró termés van rajta! Ehető a termése? - és már nyúlt is felé, hogy levegyen párat a fáról.

-Persze! - mondta a falusi ismerős.

-És mi a neve ennek a gyümölcsnek?

-Fosószilva.

(A pesti rokonokból kitört a röhögés. Visszakérdeztek, hogy biztosan jól hallották-e):

-Micsoda???

-Fosószilva.

(Még hangosabb derültség, felszakadó, kitörő nevetés.) :D

-Miért hívják így??? :) -kérdezték a pestiek széles vigyorral az arcukon.

-Kóstold meg, majd megtudod! :D - hangzott a válasz.

(Nálunk fosószilvának hívták, nem fosóka szilvának. Megadjuk neki a tiszteletet, mert tudjuk mire képes, nem becézgetjük. :D)

Hát ezért nem termesztik és ezért nem népszerű, ezért nem árulják a piacon. :)

Nagyon sokakat meghajt. Főleg, akik még nem kóstolták korábban. A gyomor folyamatosan hozzászokik, utána már nem lesznek tőle emésztési problémák. Mi nagyon sokat ettünk belőle minden évben gyerekkorunkban, és semmi bajunk nem volt tőle, nem ment a hasunk. Hozzá voltunk edződve. De aki először kóstolja vagy még nincs hozzászokva, arra hamar rájön a szapora.

Nálunk rengeteg termés volt a nagy fán minden évben, amikor jó édesre beérett akkor nagyon finom volt, szerettük, de nem tudtunk annyit megenni belőle, hogy elfogyjon, így a 90-95%-a túlérett és lehullott a fa alá. Mivel lekvárnak nem jó (úgy is megfosat), párszor a szomszéd összeszedte a fa alól és megfőzte pálinkának. Állítólag annak jó. Minden évben összeszedett rengeteg vödörrel a fa alól, nagyon bő termésű fa volt, aztán vitte cefrének. Örült neki, hogy lesz ingyen pálesze, mi meg örültünk hogy összeszedi, mert különben hetekig ott rohadt volna a fa alatt mire lebomlik, ember nincs, aki azt a rengeteg apró kis vackot összeszedte volta. Ha véletlenül beleléptünk akkor vagy megcsúsztunk rajta, vagy ráragadt a papucs talpára meg a lábunkra, a magas cukortartalma miatt meg jó ragacsos volt, ragadtunk tőle mindenhol.

A legfőbb probléma vele az, hogy egyeseket meghajt, a másik pedig az, hogy igazából nem egy nagy ízélmény, savanyú, leginkább ennyi mondható el róla. Mindenesetre akiket a fosóka meghajt, azokat a legtöbb szilva is ugyanúgy meghajtja. :)

Pálinkát éppen lehet belőle csinálni, de mivel nem magvaváló, így valamilyen magozóeszköz szükséges, ellenkező esetben a pálinkának erős mandulás íze lesz. A népszokással ellentétben igazából nem lehetne úgy cefrézni, hogy a cefrét hagyod a magon kierjedni, majd főzés előtt leszűröd, bár bele nem hal ebbe senki sem, attól még nem egészséges. Hiába savanyú, savtartalom nem éppen ideális cefrének, így savazni szükséges, ellenkező esetben nagyon romlékony a cefréje. Persze ha megtolod cukorral, akkor nyilvánvalóan a magasabb alkoholtartalom tartósítja a cefrét. Cukortartalma meg gyenge, hiába ragadsz tőle, példának okáért az érett bodzabogyótól is ragadsz, mégis cukor alig van benne. :D Tehát azt tudni kell a cefrézésről, hogy cukortartalmat és savtartalmat nem lehet ízleléssel megállapítani. Mirabellából készült cefre cukortartalma, erősen érett állapotban sem több 12-13 cukorfoknál. Rengeteg fajtája van valójában, és nem csak a színe különbözteti meg egymástól, azaz nem csak sárga és piros, ami már-már feketébe megy át érett állapotban. Van belőle kimondottan illatos, ízes fajta, abból érdemes igazán lekvárt készíteni és az ízben meglepő, de a kajszihoz közelít majd, egyesek össze is tévesztik azzal. Nekem van több fajta. Baromira igénytelen, őshonosnak számító fa, több ezer éve megtalálható az országban, alanynak is használják, de erős alany, így képes lelépni. Szoktam belőle én is pálinkát csinálni, de nem kell tőle nagy ízélményt elvárni, idén az illatos fajtából külön csináltam, majd kiderül mennyire tud ez átjutni a párlatba, érdemes-e külön foglalkoznom vele. Lehet vele kísérletezni is, egymásba oltani több félét, sárgát, pirosat, úgy elég érdekes képet mutat a fa, mikor érik a gyümölcs. Nálam nem is teljesen egy időben érnek, a sárga előbb érik, mint a piros, és a pirosat követi csak az illatos.

Van egy olyan nem magvaváló lila szilvám, amitől viszont szerintem ledöbbennétek, eddig mindenki csodálkozott, aki kóstolta, pláne az, aki a pálinkáját kóstolta, olyan egyedi illata és íze van, hogy nincs hozzá fogható a szilvák között és szintén vadon nővő, magról nevelve is terem, gyökérről is képes felnőni és szaporodni. Próbálkoztam már többször a beazonosításával, senki nem tudja micsoda, nem magvaváló szilvák közül külalakra a nemtudomra hasonlít leginkább, de hát messze nem augusztusban-szeptemberben érik, hanem már június végén, július elején, gyak. együtt érik a fosókával, de azzal ellentétben rendszertelenül, így sok fa kell ahhoz, hogy feltudd dolgozni a gyümölcsét, mert kb. kétnaponta szedni kell. Ha nem jön össze belőle kétnaponta annyi (értsd pár fa van), hogy értelmezhető mennyiség legyen, akkor sajnos azon kívül, hogy megeszed, mást nem lehet vele kezdeni, mivel nem elálló, olyannyira nem, hogy az érett gyümölcs, ha elhagyja a fát, pár napon belül az kuka, úgyhogy tervezem, hogy egy 1200-1500m2-t beültetek vele. Ugyanolyan igénytelen, mint a fosóka, metszést nem igényel.

Én szoktam szedni pálinkának, olyankor 1-2 szemet megeszek kóstolásképpen, de nem jó ízű, jelentéktelen. Ha nagyon megérik, édes, de semmi zamat nem jellemző rá. A héja savas, ettől a cefre is savas lett, szoktam néha mérni a pH-t. Folyamatosan van mindenféle saját rendes, jó ízű gyümölcsöm, ilyen vacakra nem vagyok rászorulva.

Minden gyümölcs megterem, ami 100 évvel ezelőtt megtermett. Alkalmatlan, nem neki való helyen persze nem, ahogy 100 éve se termett meg.

A napi melegrekordokat részben még most is 1910-es, 20-as évekbeli napok tartják. Annak ellenére, hogy akkor még alig pár helyen mértek, tehát a legnagyobb hőségeket valószínűleg nem is mérték meg anno. (Mert ha mérik, akkor nem dőlnének meg manapság olyan gyakran.)

Egy nagy különbség van: a globalizációval rengeteg új betegség és kártevő került hozzánk, amik ellen védekezni kell. De jó részük pont főleg a hagyományos gyümölcsfajtákra veszélyes, mert az új fajták részben már úgy vannak szelektálva, hogy bírják ezeket a betegségeket. Némi hozzáértés, és pár permetezés évente, és gond nélkül terem minden. (Idén jó közepes baracktermésem lett, 4 mázsa. Cseresznyéből volt rekord, 2 közepes fán 120 kg, ami ráadásul még nagyra is nőtt a sok esőtől.)

A grúzok imádják, mindenféle érési állapotában készítenek belőle fűszeres, sós szószt, tkemali a neve. Keress rá. Én már készítettem, nekem nagyon bejött. Olyan náluk, mint nálunk a ketchup/majonéz.

Kérdésedre válaszolva: a Kárpát-medencében megteremnek a mirabolán szilvától sokkal nemesebb, értékesebb gyümölcsök is. Ha a többi nem lenne, hidd el ráfanyalodnának.

Most nézem a kommented, ami még bírja a strapát nincs betegsége (jelenleg):

füge

kivi (óriási ültetvények vannak már Magyarországon)

málna (van UV-ra kevésbé érzékeny fajta)