Érdemes kiszedetni a régi kiszáradt szilvafát gyökerestől, vagy csak vágják le tőből?

Az öreg tuskó kiszedèse hatalmas munka.

Vagy kiásod ès föld alatt vágod el, vagy vannak a tuskómarós vállalkozók akik gèppel lemarják föld alá. Van tuskófúró adapter traktorhoz, az szètfúrja. Illetve règen zetorokkal, drótköt3lkel is kihúzták gyökerestől nèmi előmunkálat után.

Ha csonthéjas gyümölcsöt akarsz ismét, akkor érdemes kiszedni. De még önmagában a kiszedés nem is biztos, hogy elég. A gödröt visszatemetni úgy kell, hogy a környező felszíni 10 cm földdel feltölteni, a korábbi földet meg szétteríteni.

Ennek az a lényege, hogy van a talajuntság nevű dolog. A neve onnan jön, hogy régen azt hitték, hogy az öreg gyümölcsfa minden tápanyagot kiszedett a talajból, azért nem nő semmit a helyén évekig az új csemete. Persze, ennek is van némi alapja, de a talajuntság alapvetően az, hogy minden egyes fa hormont bocsát ki a talajba, ami gátolja más - hasonló fajta - fák gyökereinek növekedését. Így a szomszédos fák gyökerei nem keverednek, hanem minden fának saját "birtoka" van, 3D-ben, és a határok amőbaszerűen kapcsolódnak. Mivel ahol találkoznak, ott mindkettő növekedése leáll.

Kivágás után még 3-4 évbe telik, mire az öreg fák hormonjai teljesen eltűnnek. Tehát vagy bevállalod, hogy évekig nem fognak nőni a csonthéjas csemeték, vagy azt csinálod, amit az elején írtam. Plusz egy kis műtrágyát is keversz a betöltött földbe. (De még ez se garancia rá, hogy a talajuntságot ilyen könnyen sikerül kijátszani.) Ha megoldható, és máshol is van helyed, legalább a szilva- és sárgabarackcsemete kerüljön másik helyre, ha a többi csonthéjas nem is.

Vagy ha almatermésű vagy másegyéb gyümölcs kerül oda, akkor a talajuntsággal nem sokat kell foglalkozni, hanem csak földszinten elvágják a nagy fák törzsét, aztán majd valamikor elkorhadnak. Akkor csak némi tápanyag-utánpótlás szükséges.