Az oltott fán ahogy növekszik a fa, az oltás helye is vándorol egyre feljebb, vagy az fix magasságban marad?

Annak vége lesz valószínűleg. A szobát nem jól tűrik. Egész biztos, hogy nincs még összeforrva, de a meleg miatt kihajt, aztán kiszárad.

Amúgy alapból a levél gyártaná le azt az anyagot, amiből a kallusz képződik. Valamennyit nyilván az alanytól is kap az elején, de utána már a levelek csinálják. De most még a meleg miatt túl sokat párologtat a levél, és a sötét miatt kevés szénvegyületet gyárt. Vagyis, ha meghagyod a levelet, akkor azért nem sikerül az oltás, ha leveszed, akkor meg azért. Ráadásul, ha leveszed, akkor azonnal fejlődni kezd a következő, ami megint csak a már eltárolt anyagot használja el, így már duplázva a kárt. Szóval, nem tudom megmondani, hogy a két rossz közül melyik a rosszabb.

Ha koronaszintbe oltasz erős alanyra, akkor annak van annyi ereje, hogy 4 vagy 5 rügy is lehet a beoltott ágon, hogy még az első évben meglegyenek a vázágak.

Kicsi oltvány esetén maximum 2 rügy legyen. A felső nézzen jó irányba, a másik csak tartalék, és az nem is fog olyan erősen nőni, ha a felső egészséges.

12 mm azért nagyon vastag, ilyent jól vágni nehéz.

Gyakorlat nélkül amúgy is jobb eredményt ad a hasítékoltás. Mivel az angolnyelvet elrontani könnyű, a sima párosítás pedig könnyen elenged, letöri a szél a nemest, mikor még puha a kallusz.

Nem kell. Ez hülyeség.

Abból indult ki a dolog, hogy ha te magad kiásol egy fát, akkor az így-úgy elszaggatott gyökércsonk végét simára kell vágni, hogy gyorsabban beforrjon.

De mire te megveszed a faiskolában, akkorra már a csonk vége beforrt. Új sebet készíteni kártékony dolog.