A kis vidéki falvakban művelik még a kertet az öregek, vagy a fiatalok folytatják?

Bár faluból lett kisvárosban élünk, én nagyon vegyes képet látok. Talán minden második háznál van egy kis veteményes, ezek jellemzően idősek, vagy középkorú egyének. Fiatalok ritkán kezdenek bele. Mi 30-asok vagyunk, 80 nm-es a konyhakertünk kb., kedvtelésből csináljuk. A formája miatt minden évben lehülyéz a 67 éves szomszéd néni, mert ő a kapálás és a gyomírtó bűvkörében él. Teljesen bio, mélymulcsos. Nem permetezünk, nem kapálunk, néhány naponta bekapcsolom a kútszivattyút locsolni, de mivel a locsolófej le van szúrva fixen, ez sem vesz igénybe két percnél több időt. Palántázunk, ültetni kell, mulcsozunk minden ősszel, ehhez szalmát ismerőstől kapunk, az utcában pedig egy állattartó egyén örül, ha megszabadítjuk egy kis lótrágyától. Kötözgetni kell a paradicsomot pl. és kacsolni, de ennyi. Ha valami nem sikerül, leeszik a csigák, elpusztul gomba betegségben, stb., azt elfogadjuk, nem küzdünk ellene. Olyan még sosem volt, hogy elpusztult volna minden.

Filléres anyagi befektetésből és nevetséges időráfordítással ilyenkor azért zömében fedezi a zöldség ellátásunkat a kis kertecskénk. Nem igazán érdekel mennyit spórolunk rajta, megtehetnénk, hogy megvegyük, de nekem mindennél többet ér, hogy a saját termésünket esszük és hogy a gyerekeimnek megtudom mutatni mi hogyan fejlődik, hogy kerül az asztalra.

12-es! Igazad van, én is így látom. Pici kertem van, de van benne, bab (Juliska bab!), paradicsom, paprika, zeller, petrezselyem, bazsalikom....fűszernövények stb.) És ami még benne van:a nagyon nagy öröm.

Soha semmit nem permeteztem, viszont szinte minden nap locsoltam. A szőlőt elvitte a szürke rothadás az idén, na bumm... (A paradicsom viszont kiváló ízű)

Sok az eső mostanában, szerintem az időjárás jónak mondható. De ahogy Bálint gazda mondotta volt: "Az apám 50 évig gazdálkodott. Egyszer volt jó az időjárás, de akkor sem volt jó termés". Szóval:HAJRÁ!

Sokkal kevesebben művelik a termelői kerteket, a virágoskerteket (előkerteket) kicsit kevesebben, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt.

Szüleim nyugdíjas kort elérve 2000-ben költöztek le Budapesttől 125 kilométerre egy szép, csendes kisvárosba. Apukám vidéken született, mindig volt szőlőstelkünk, amit ápolt, számára nagyon fontos volt a kertészkedés, kisállattartás. Amikor odaköltöztek még a szomszédok is aktívan kertészkedtek, tartottak baromfit, nyulakat, többen még malacokat is. Évről évre egyre kevesebben foglalkoztak ezekkel. Előbb az állattartás szűnt meg, majd fokozatosan a kistermelői kertek, idővel pedig az előkertek is egyre ápolatlanabbak lettek.

A fiatalok elvándorlása evvel arányosan megnőtt, ami valószínűleg hozzájárult a jelenlegi elhanyagolt kertápoláshoz. Hiszen az idősödő lakosság kevésbé bírja erővel, lendülettel.

Az állattartás, kertművelés gazdasági okokból sem éri meg. Sógosrom már 20-25 éve is azt mondta, olcsóbb megvenni boltban, mint állatottartani, megtermelni a zöldséget, gyümölcsöt, majd utóbbit feldolgozni. Ez időközben még aktuálisabb lett, mára egyáltalán nem éri meg.

Megdöbbentő volt látni 5-6 évvel ezelőtt, hogy néhány szomszéd tüzelőnek faló fákkal ültette be a földjeit. Közvetlen szomszédunk is kiserdőt varázsolt a kistermelői kertből. Apukám könnyes szemmel nézte és megfogadta, ő nem szeretné ezt. Szegény stroke következtében fél oldalra lebénult. Édesanyám meghalt 2,5 éve (covidban), 90 éves apukám hozzánk került, a földet, a házat, melléképületekkel (baromfiudvar, disznóólak, nyúl és kecskeól), garázzsal eladtuk. Az új tulajdonos, fiatal pár, terveik szerint művelni szeretnék, de ahogy látjuk azóta, ők sem teszik.

Rokonok, barátok esetében is az idősek maradtak, fiatalok többsége elköltözött nagyvárosokba vagy külföldre. Furcsa látni, hogy azok, akik régen kertápoló, növénytermelő, állattartók voltak, manapság kizárólag a boltokból szereznek be mindent. A vidék elveszítette a vidékjellegét, olyan lett, akár a főváros peremkerülete. :-(

Gyermekkoromban apai nagyszülőim még szarvasmarhát is tartottak. Örök élmény, amint nyári estéken a gulyás behajtotta az utcára a marhákat, azok pedig maguktól megtalálták a házukat és jöttek haza. Nekünk csak a kaput kellett kinyitni.

A mai gyerekek, fiatalok pedig mindebből semmit nem látnak, fogalmuk nincs, milyen volt a valódi vidéki élet. (Persze, mindez nem jelenti, hogy az jobb volt, hiszen a mai fejlettebb életmód sokkal kulturáltabb, rendezettebb.)

Jómagam 51 éves vagyok

Amit te most valami romantikus hú de jó vidéki életnek állítasz be, az a valóságban végeláthatlan nyomorúságos szopás volt. Mindenki kényszerből túrta a földet és taligázta a ganét. Nem volt más lehetősége. Nem úgy mint ma.

Jómagam 62 éves vagyok.

/és nagyon örülök, hogy a fiataloknak ma jobb élete van, mint nekem volt/

Az idosek muvelik a kertet ha birjak meg nehany kozepkoru is. A szuleim peldaul nem csinaljak, ok kozepkoruak de nem szeretnek a kerttel foglalkozni. Megengedtek a szomszednak hogy hasznalja a kertjuket, az meg beengedi oda az allatait hogy lelegeljek a fuvet.

Sok haznal gazban all a kert vagy lenyirjak a fuvet idonkent.

A falusi elet nem arrol hogy muveljuk a kertet es allatokat tartsunk. Az emberek inkabb az olcso lakhatas es a nyugisabb kornyezet miatt laknak falun. Barataim is falusiak es egyik sem muveli a kertjet. Egyikojuk inkabb allattartasban gondolkozik, a tobbinek csak ott az a kert hasznalatlanul.