Olyan lehetséges,hogy egy egres fa vissza alakul azzá a növénnyé amire ráoltották (Aranyribiszke)?

Szerezz be jo eles kest. Amivel a szomszed torkat egy nyisszantassal el tudod vagni. Tompa szerszammal csak kirojtozod a kambiumot. Oltoszalagot is szerezz be, a Parafilm is jo, bar az kisse draga.....

38F incel

A nemes csak annyit jelent, hogy ezt oltjuk rá a vadalanyra.

Zöldoltáshoz nem kell semmi különleges felszerelés. Én már vagy 200 sikeres szemzést és oltást csináltam borotvapengével.

Ha be tudsz szerezni valami borotvaéles, vékony pengéjű kést, akkor nyilván azzal könnyebb, mert nem hajlik el. Nekem egy kis hámozókés van erre fenntartva, rendszeresen élezem polírpapíron. De azt inkább fás és félfás dolgokhoz használom. Puha hajtásokhoz jobban szeretem a pengét, mert szebb vágást ad.

A lényeg, hogy olyankor kell elvégezni az oltást, amikor a meglévő bokraidon (általában az ágak csúcsain) a hosszú ízközű hajtások már nem olyan puhák, hanem a tövük már kissé keményebb, és a tüskék is rendesen szúrnak. (Szerintem olyan 3-4 hét még, de meglátod.) Ha kicsit elkésel vele, az nem akkora baj, mint ha túl korán csinálod, mikor még nem elég érettek a hajtások.

A hajtás végén van egy "vitorla", azaz, egy csomóban a kifejletlen levelek. Úgy vágd, hogy alatta kb. 3 rendes, külön álló levél legyen, és közvetlenül egy levél felett vágd el. A vitorla megmarad, alóla vágd le tőben a leveleket is, meg a töviseket is.

Az alanyon keress olyan zöld hajtást, ami (majd akkor) kb. 20 centivel lesz magasabb, mint az a szint, ahová oltani szeretnél. (A hajtásokat már most is meg lehet ritkítani, ami biztosan nem lesz jó, azokat leszedni. A meghagyandó, megfelelő tavalyi fás ágakat hozzákötöd a törzshöz, hogy függőlegesen álljanak. De ha a törzsön is vannak erős hajtások, a fásakat le is lehet vágni.)

Oltani oda kell, ahol már nem túl puha a szár, de még nem is kemény. Kb. 20 centivel lesz a hajtáscsúcs alatt, de nem a cm a lényeg, hanem hogy haladsz lefelé a vágással (metszőollóval) ízenként, és ahol nagyon puha, az még nem jó. (De ha kemény, és borotvapengével már nehéz vágni, akkor meg azért nem jó, mert már nehezebben forrad... Szóval, időben meg kell állni a lefelé haladással.)

Úgy vágd el, hogy két levél közt félúton, de a felső levél felett legalább 5 cm-rel. A felső levelet szedd le, hogy ne zavarjon.

Most fogsz neki magának az oltásnak.

A nemes hajtást V-betű formában meghegyezed, két oldalról vágva. A vágás hosszát én 2 cm-re szoktam, de van, aki rövidebbre. Hosszabb vágással szerintem jobb az eredés.

Fontos, hogy ha oldalról fél szemmel a vágásra nézel, akkor az teljesen sima legyen. Ha lépcsős, hullámos, csavarodik a vágási felület, az baj. És a két vágás pontosan szemben legyen egymásnak.

Az csak mítosz, amit írnak egyes helyeken, hogy egy vágással csináld. Olyan nincs, akinek ez sikerül. Először kb-re elvágod, utána vékonyan egyenesre vágod. Ráfektetett pengével még farigcsálni is lehet, de csak akkor, ha jó a szemed, és látod, mit csinálsz. A lényeg, hogy a végeredmény teljesen egyenes legyen.

Ha kész, én ilyenkor a levélnél fogva szoktam a számba venni, hogy kéznél legyen, és ne kenődjön össze a vágott rész, mert az meggátolhatja az eredést.

Az alanyt függőlegesen - a felső levélre merőlegesen - bevágom olyan hosszan, amilyen hosszú éket vágtam. Ebbe a vágásba tolom bele a nemest.

Fontos: ha nem sikerült pont olyan vékony alanyhajtást találni, mint amilyen az egreshajtás, akkor ne középre tedd, hanem az egyik oldalon színeljenek. Azaz, a szélük legyen együtt. (Ha olyan vastag az alany, akkor egy éket is bele lehet tenni a másik oldalra szükség esetén. Vagy még azt szoktam csinálni vastag alany esetén, hogy a V két lapját nem egymással szembe vágom, hanem úgy, hogy kb. 10 fokos szöget zárjanak be egymással. Mivel a kötözés azt az oldalt összehúzza, ahol nincs benne semmi, és így a külső részen nem lenne érintkezés. Pont ahol a két háncsnak találkozni kell.

Van, aki ilyenkor egyből betekeri szigszalaggal, és ha elég szorosra sikerül, ez elég is. Én a biztonság kedvéért műanyag kötözőspárgával biztosítom az érintkezést, és csak utána tekerem be napon (vagy zsebben) tartott szigszalaggal (mert így nyúlik), lentről felfelé haladva, légmentesen. Ha nőni kezd, a madzagot le kell venni, különben bevág. Utána még visszatekerem a szigszalagot.

Ez annyira egyszerű módszer, hogy szokták csővel is csinálni, hogy alulról egy rugalmas csövet húznak az oltásra, hogy összeszorítsa, és nem is kötözik be.

Ennek a könyvnek a címlapján is ezt a hasítékoltást mutatja:

[link]

Nézd meg a szárat, elképzelhető, hogy valaki lakik benne. Nálam már előfordult többször, hogy hernyó kirágta a törzs belsejét. (Valószínűleg a kis farontó lepke hernyója.)

Az új hajtásokból mondjuk 2-t hagyj meg karó mellé kötözve, és ha egy arasszal meghaladják a többiek oltási magasságát, akkor még mindig beolthatod. Vagy akár szemezni is lehet. (T-szemzésre keress rá.)

(Én holnap fogom oltogatni.)