Honnan érkezik a mangófa? Amikből bútorokat készítenek.

Az őshazája India, de mostanra megtalálható Ázsia és Afrika különféle országaiban, különösen a volt portugál gyarmatokon terjedt el, talán mondhatjuk a legkorábban, mert később máshová is behurcolták.

Azt viszont nem értem, hogy miért zavar, hogy máshol embereket olcsón dolgoztatnak, ami nem szép dolog, de aligha tudunk ellene tenni, marad az, hogy nem veszünk a termékeikből, de akkor még annyiuk sem lesz.

Na meg aztán az ilyen bútorfáknál a nyersanyag, meg a kidolgozása a terméknek alig számít, a szállítás, meg a kereskedelem költségei viszik fel az árat, a saját adórendszerünk, és ezeket a közterheket azért fizetjük, hogy legyen pénz a jóléti intézményeink működtetésére, az iskolákra, az egészségügyre, a közlekedés fejlesztésére, az út és csatornahálózat karbantartására, hogy csak néhányat említsek, semmi közük nincs hozzá azoknak, akik azt a bizonyos árut megtermelik.

A fő drágító költségek az Áfa, a szállítás és tárolás költségei, a szállító és kereskedőcégek adói, mint nyereség, társasági és jövedelemadó, meg maguk a fizetések, azoké, akik részt vesznek a folyamatban, amíg az a termék a birtokodba kerül. Itt ugye a kereskedelmi egység ingatlana, vagy bérleti díja is komoly tényező, vagyis hogy mit ér valami a világ másik részén és mit ér nálunk, az nagy különbség, addigra egy csomó pénzt beleinvesztálnak, amit természetesen vissza is akarnak kapni, mégpedig haszon kíséretében, mert a kereskedelmi tevékenységnek az az értelme, azért csinálják.

Van egy kialakult gazdaságuk, egy ár és bérrendszerük, amit nem a külföldi kereskedő alakított ki, hanem saját maguk. Gyakran kicsik az adók az ilyen helyeken, mert keveset is nyújt cserébe nekik a saját államuk. Kicsik a bérek, olcsók az árak, mert a pék ha nyugat-európai árat kérne a kenyérért, a nyakán maradna, mert senki nem tudná megfizetni, vagy csak nagyon kevesen. A saját belső gazdaságuk dominál a belső piacukon, az egy más kérdés, hogy a valutájuk mennyit ér a tőzsdén és így mondjuk dollárban nézve mennyit ér a keresetük.

Nekik feltehetően nem olyan rossz az a pénz, amit kapnak az árujukért az idegen kereskedőtől, ha nem érné meg, nemigen csinálnák.

Az előbb a vámot például nem is írtam, de nyilván egyéb költségek is terhelik az Indiából Európába szállított holmikat és a kereskedő azért hozza, mert kikalkulálta, hogy haszna van rajta.

Ha sokan gondolkodnának úgy, mint te, akkor az indiaiak elesnek a külföldi bevételektől, ami nekik a legnagyobb baj és azoknak is más munka után kell majd nézniük, akik addig kerestek az üzleten és még azoknak is vesztesége lesz, akiket közvetve érintett, vagy akiken átment a forgalom, pl nem kapják meg a kikötői illetéket, vagy a kamionok kevesebbet tankolnak, mert kevesebb szállítani valójuk lesz, így a benzinkutasok is kevesebb jutalékot kapnak, vagyis végső soron az egész világ megérzi a konjunktúra csökkenését, ha az ilyen gondolkodásmód általánossá válik.

Hát igen, elég naiv vagy.

Ha azt nézzük, nálunk egy szobafestő, aki alkalmazott, alig valamivel minimálbér fölött keres. Angliában ennek mondjuk az ötszörösét keresné. Vagy ugyanígy, egy mezőgazdasági idénymunkás is minimálbérért szenved nyáron a napon, télen a fagyban (pl. szőlőmetszésnél). Ny-E-ban a munkanélküli segély ennek a többszöröse. Akkor most szerinted jobban járnának a magyarok, ha a nyugatiak semmilyen magyar terméket nem vennének meg? Hát nem járnánk jobban, mert munkanélküliség lenne, akik eddig minimálbérért robotoltak, azok ezek után legfeljebb alkalmi munkákat vállalhatnának feketén, vagy éheznének. Ugyanez van Ázsiában is, azért nem halnak éhen tömegesen az emberek, mert a nyugati cégek munkát adnak nekik.