Első lakás vásárlása?

Első lakásomat újépítésűként vettem. Munkahelyemtől 100 méterre elkezdtek építeni egy lakóparkot. Bementem az értékesítési irodába, 15 perc alatt kiválasztottam a számomra megfelelőt, árból alkudni nem lehetett. Hitelt vettem fel (5 milliót), a maradék saját megtakarítás volt.

Vagyis az első lakásomat tervezőasztalról vettem. :-)

én a lakásomat 10 éve vettem, 15 millió Ft-ért Budán. Vidéki vagyok, Bp-en tanultam tovább, a szüleim kiskoromtól raktak félre nekem,és így tudtak adni 10 millió Ft-ot. 5 millió hitelt vettem fel, azóta már letörlesztettem. Akkoriban ez az ár drágának számított egy 40 nm-es lakásért, de én vidéki lévén Budán akartam lakást, nem tudtam megszokni a pesti belvárost. Én is amit tudtam félretettem, lakáscélra, így 5 év alatt kifutott a 20 évre felvett hitelem. A lakásom most a dupláját éri. Az is baj a kérdésedre válaszolva, hogy sok esetben vidékről felköltöző fiatalokról van szó, ahol már eleve a taníttatás sokba kerül a szülőknek, akik nem tudnak még lakásra is adni. Egy budapesti fiatalnak könnyebb, ő a szüleivel tud még egy darabig élni, amíg össze nem gyűjt legalább egy önerőre valót, de aki vidékről jön fel, a koli után 22-23 évesen kénytelen lakni valahol. Nehéz. Aki nem tanult tovább, hanem szakmát választott és 18 éves kora óta dolgozik, annak ilyen szempontból könnyebb, 5 évvel előrébb tart pénzkeresés terén, mint a diplomás. Én arra tippelek, hogy a mostani helyzet - a magas lakásárak, és az, hogy méregdrága lett a felsőoktatás - eléri azt a célt, amit sokan akartak: egyre többen lesznek kénytelenek szakmát tanulni, még ha szeretnének is továbbtanulni, mert mielőbb kell majd a pénz a megélhetésre.

36 éves vagyok, nem lennék szívesen most 10 évvel fiatalabb itt Budapesten.

De mielőtt valaki rámsütné, hogy nekem könnyű volt, mert kaptam támogatást a szüleimtől, annak a válaszom az, hogy ha nem kaptam volna, akkor is addig ügyeskedtem volna, kuporgattam volna, és több hitelt vettem volna fel, hogy legyen saját lakásom. Csak lehet, hogy egy másik kerületben.

28 voltam, volt valamennyi spórolt pénzem, ami belement, de lényegében a szüleim vették.

Egyedül választottam. Persze elkísértek a szüleim, hiszen nagyrészt ők fizették, a komolyan szóba jöhető lakásokat együtt néztük meg, de a döntés az enyém volt. Kb. 15 lakást néztem meg, amit megvettem, rögtön tudtam, hogy az lesz.

Jó állapotban volt, festeni, bútorozni kellett+konyhabútort cseréltem, mert nem tetszett.

Saját pénzből nem tudom, mikor lett volna lakásom. Csak párommal együtt tudom elképzelni, hogy együtt összeszedjük az árát, vagy kimegyek külföldre pénzt gyűjteni. Átlagos fizetésből nagyon nem könnyű ennyit spórolni.

A párommal közösen vettünk lakást minimális önerővel, hitelre. A szüleink nem tudtak segíteni és nem is vártuk volna el. Éppen elég, hogy mindkettőnket sokáig eltartottak, taníttattak. Én 27 voltam, a párom 32, amikor a vásárlás mellett döntöttünk. Az első megtekintett lakásba beleszerettünk. Megnéztük még kétszer, ebből egyszer apu is megnézte több szem többet lát alapon.

Arra figyeltünk, hogy legyen közel tömegközlekedési lehetőség, éjszakai járattal is. Mi közvetlen agglomerációba költöztünk, fontos volt, hogy autóval is jól közlekedhető legyen. Legyen elég parkoló a közelben, legyen vásárlási lehetőség sétatávra, stb.

A lakásban az volt fontos, hogy modern elrendezés legyen amerikai konyhával, két kis hálóval, legyen erkélye és jófej legyen a lakóközösség, viszonylag normális közös terek legyenek. Megtaláltuk elsőre, így számtalan álmatlan éjszaka után úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Ez két éve volt. Jól tettük, hogy nem vártunk...

6 vagyok.

Mi Budapest közvetlen agglomerációjába költöztünk.