Titeket is szörnyen letör, hogy nincs saját tulajdonú ingatlanotok és valószínű h nem is egyhamar lesz?

Majdnem minden ismerősöm kap a szüleitől lakást/lakás alapot.

Nekem, minimál bérből kb soha nem lesz.

Úgy gondolom, így nem lehet teljes az életem.

Kiszolgáltatott vagyok az albérletben, sosem alakíthatom saját képemre, bármikor kirakhatnak, még kutyát sem túlzottan vállalhatok. Állandóan költözgetni kell...

Rossz érzés fog el, bizonytalan vagyok nagyon.

Tudom, tudom nyugaton mindenki bérlakásban él, ez engem megmondom őszintén nem érdekel. Nem ott vagyunk.

Szerintem ha valaki gyeret vállal, annak a jövőhére is gondolnia kellene, mert nem a gyerek akart megszületni létezni és élni, hanem a szülő. Szerintem sokan el vannak tévedve, hogy annyi a gyereknevelés hogy van tető a feje fölött meg kap enni...

Hogyan bírkóztok meg ezzel a tudattal?

Külföldre nem szeretnék menni, távol a családtól rokonoktól.