Ti is örültök hogy felmentek az ingatlanárak?

Csak ha logikusan belegondolunk, adtak bàrmit is úgy az elmúlt x évben, hogy az ne a sajàt malmukra hajtsa a vizet?Na, ugye hogy nem.

Akkor most mi lenne hirtelen ez a fordulat ugyan?

Érzem az iróniát a kérdésedben, szoktam itt olvasgatni elég gyakran, de az a helyzet, hogy én nem teljesen úgy látom, ahogy te.

Általában a nagytöbbség nem helyesli az árakat, de tudomásul veszi (akár érinti közvetlenül a helyzet, akár nem), hiszen nem tehet mást. Illetve bosszankodhat rajta, de akkor örök elégedetlenséggel a lelkében élhet élete végéig valószínűleg.

Valljuk be nem véletlenül megy ebbe az irányba a politika, szép lassan eljutunk oda, hogy csak az tud ingatlanhoz jutni, aki aláír megnem született gyermekekre. Vajon miért? Valahol mélyen érthető az ok, ugyanakkor a gyermektelenekkel szemben ez egyértelműen kiszúrás, persze.

Azokat a kérdéseket nem tartom reálisnak (és ezekhez érkezik is hideg-meleg), ahol 25-6 éves fiatalok siránkoznak, hogy 2 év munkaviszony után nem tudnak Budapesten lakást vásárolni önerőből. Egy kicsit átestünk a ló túlsó oldalára. Amellett, hogy megértem és ki is emelem, hogy baromi nehéz helyzetben van most ez a korosztály, azért szögezzük le, hogy soha, egy generáció sem tehette meg semmilyen országban, hogy 2 év alkalmazotti munkaviszony után tehermentesen lakást vegyen saját erőből, segítség nélkül. Ez nem új keletű dolog, nem a CSOK hozta magával és nem is a jelenlegi politika. A szüleim is szocpolból vettek lakást annak idején két megnem született gyerek bevállalásával, illetve szülői segítséggel.

A gazdaság egyébként valóban dübörög, csak az nem dolgozik, aki nem akar, ez az állapot ezt hozza magával. A válság meg azt, hogy béka s*gge alá mennek az ingatlanárak, de hitelek sora bukik be, emberek mennek tönkre, munkahelyek zárnak be, sok ezer munkavállalót utcára téve. Vagyis olcsó az ingatlan, de ki tud vásárolni? A nagy többség, az átlagos többség, nem.

Mi lakáshitelre vettünk lakást, még viszonylag jó áron (2 éve). Mára az ingatlan értéke kishíján megduplázódott. Ilyen viszonylatokban én nyilván azt mondom, hogy örülök, hogy belevágtunk, mert a hitelünk kamataival együtt is sokkal kevesebbet fizetünk vissza, mint amennyit most a lakás ér. Tehát gyakorlatilag sokkal nagyobb a vagyonunk, mint korábban volt. De kérdem én: Minek örüljek? Ha egyszer eladjuk is lakni kell valahol és arányaiban sehol nem vagyunk előrébb, mint 2 éve, ha másik ingatlan után nézünk, tehát a látszólag nagyobb vagyonom semmivel nem ér többet a piacon csak akkor, ha fölösleges ingatlanom van, amit értékesíteni tudok most.

Kérdező, egy 50 m2-es panellakásért 30-40 millió Ft Budapesten lehet hogy nem sok, viszont országos átlagban a reális érték duplája!

Nekem még nincs 1 gyerekem se, de ha le 2-3, akkor se dőlnék be, soha nem vennék fel CSOK-ot, vagy egyéb hitelt, mert a jövő kiszámíthatatlan!

Én csak úgy vágnék neki a dolognak, ha lenne egy saját üres telkem, és hozzá pluszban 10 millió forintom! Facebook - Olcsó faházak 55 ezer Ft/m2 ! Rendes családi ház, minden közművel és burkolattal, csak a falazóelem tégla helyett tömör gerenda, 10 millióból olyan tuti álompecót építenek kulcsrakészen...

Hogyne, kva boldog vagyok. Abból a pénzből, amiből 5 éve vehettünk volna egy kellően nagy, jó elosztású, jó állapotú házat, most kompromisszumosat tudunk venni, amin dolgozni kell még, és azt is nehezen. Csak 5 éve sajna nem volt még pénzünk. Repesek az örömtől.

Amúgy nekünk spec van két gyerekünk, de "csak" az eddigi 1,43 milliót kapjuk rájuk a vásárláshoz. Nem írtunk alá nem létező gyerekre, különben se csinálunk azért harmadikat, hogy kapjunk pénzt. Hitelünk lesz így is, igaz, nem kamatmentes. De ugye fizetni tudni kell a csokos hitelt is. Aki nem tudja, az pont ugyanúgy rábszik, mint akinek sima lakáshitele van.

Most 23 éves nő vagyok nem akartam kimenni külföldre dolgozni, de lassan be kell látnom, ha 5 év múlva szeretnék családot alapítani, akkor Magyarországon nem maradhatok. Lássuk be, elég gáz, hogy az ember huszonéves kora végére már jócskán eltávolodott a legtermékenyebb éveitől, egzisztencia viszont sehol sincs még, akkor viszont ilyen eltolódások mellett ne legyen sírás-rívás, hogy alacsony a termékenységi ráta. Most éppen Írországból írok nektek, bár nem dolgozok még itt és csak átmenetileg tartózkodok itt egy ír családnál, azért éles szemmel figyelem itt a lehetőségeket és az ír család már belebegtette, hogy jöhetnék a városukba dolgozni nyáron, mert sok a szezonális munka. Diplomás nő vagyok, és bár nem úgy képzeltem, hogy külföldön fogok vendéglátóiparban gürizni, de most már úgy látom, hogy ezzel hamarabb fogok eljutni a célomhoz, hogy lehessen egy saját otthonom, amit a saját képemre alakíthatok és normális körülmények között nevelhetem fel a gyerekemet.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az otthoni albérletárak, ingatlanárak miatt jövök ki. Ilyen albérletárak mellett a diplomás fizetésemből nagy fegyelem árán tudtam havi 50 ezret spórolni, ki lehet számolni hogy az éves szinten mit ér a mai ingatlanárakhoz képest. Mikor Budapesten dolgoztam akkor 32 négyzetméteren éltem 1,5 szobás lakásban egy idegennel és nagyon drága volt még így is. Benne vagyok több albérletes csoportban és vicc, hogy a piacon mennyire elutasítóak a családosokkal. Épkézláb bérlakásrendszer nincs a családosoknak. Konkrétan mire gyereket szülök vagy egy saját lakás kell, vagy félmilliós fizetés a férjemnek, mert egyszerűen utcára kerülsz egy babával, mert lehetetlen gyerekkel albérletet találni.

Nyugaton többen élnek bérlakásban, de fejlettebb a bérlakásrendszer is. Magyarországon a saját lakás álma már szertefoszlott, de normális alternatíva nincs helyette ha gyerekeid vannak. Mikor mondjuk már ki, hogy lakhatási válság van Magyarországon?