Volt, aki kertesből költözött vissza panelba?

Én ismerek ilyet, kettőt is.

Bár nem panel de mi az agglomerációban vettünk egy lakóparkban társasházi lakást. A régi tulajok elmondásuk szerint családi házat vettek, volt egy 1,5 éves gyerekük is.

3 hónappal később, mikor átvehettük a lakást és mentünk a kulcsokért a régi tulajok elkezdték kérdezgetni hogy nem akarjuk-e eladni? Nem igazán értettük, hiszen pont akkor vettük meg. Először azt mondták h tudnának rá vevőt, de aztán kiderült h ők maguk akarják visszavásárolni.

A nő sírni kezdett hogy annyira sajnálja hogy el kell innen költözniük, szerinte a gyerek sem érzi jól magát az új házban (még ki sem pakoltak ott, dobozokban állt mindenük), ráadásul csak 1,5 éves volt, tehát később nyilván nem is fog emlékezni hogy valaha az előző lakásban laktak. De ott erősködtek, hogy mondjuk egy árat és akkor őket mindenképp érdekli...

Ráadásul amellett hogy épp akkor vettek fel hitelt az új ház miatt, az alatt a 4 hónap alatt ami eltelt a szerződéskötés óta, már jóval többet ért az általunk megvett lakás, tehát csak azon buktak volna legalább 2 millió forintot. Végül nem lett belőle semmi mert nem akartuk eladni az épphogy megvett lakást, de ott mondogatták h tuti visszaköltöznek.

Nem igazán értem az ilyeneket, ráadásul egy elég pici lakás volt, tehát 1 gyerekkel is szinte túl pici.

Barátnőm is hasonlóan járt, ők Pesten vettek egy 75 nm-es panelt, az előző tulaj (kb 50-60 év körüliek) kiköltözött kertes házba. Nekik sem volt egyszerű megvenni a lakást mert a tulajok kicsit bolondok voltak, mindig mást mondtak, hogy most eladó, most nem, most 500 ezerrel drágább, csak olyannak adják el aki nem vesz fel hitelt stb). Aztán végül eladták, de kb 1,5 éven belül visszajöttek és vettek ugyanazon a lakótelepen egy másik lakást...

Van akinek nem való a kertes ház, ráadásul az ember megszokja a környéket, a kényelmet stb.

Én panelban nőttem fel és egész életemben kertes házban akartam lakni, most kertesben lakok és nem hiszem hogy valaha vissza fogok költözni.

Sajnos sokan panelben szocializálódtak, és nem tudnának meglenni az állandóan jelentkező és idegesítő szomszédproblémák nélkül.

Senkivel sincsen bajuk mindössze az alsó, a felső és az oldalsó szomszédaikkal.

Továbbá az állandóan zajongó gyerekesekkel, a hajnalban porszívózó kismamákkal, a zenét bömböltető tinikkel, a tv-t hangosan hallgató nyugdíjasokkal, az állandóan fúr-faragó lakást felújítgató barkácsolóval, az éjjel-nappal bulizó albérletesekkel és végül de nem utolsó sorban azzal az ismeretlen idegbeteg szomszéddal, aki valamiért állandóan veri egy vasdarabbal a radiátort.

Állandó szorongás fogja el őket ha 3 lépés után nem ütköznek falnak.

Ha pl. egy 50 m2-nél nagyobb helyiségbe érnek már teljesen összezavarja őket a tágas tér, és GPS kell hozzá, hogy el ne tévedjenek.

A panelbeli szociális életüket nagy részét kitölti a közös képviselők szidása és az állandó újraválasztása.

A legnagyobb házbeli élményük egy új hőszigetelés, meg néhány újabb penészfolt a falon.

Amikor egy 10 emeletesben a wc-n ülnek azon filózgatnak, hogy akkor éppen hány pucér fenék potyogtat felettük is.

Azt sem értik, hogy a BKV-n mért próbál mellőlük mindenki elhúzódni, mert a masszív ételszagot ami árad a hajukból és minden ruhadarabjukból, csak ők nem érzik saját magukon.

Reggelente meg azt lesik, hogy kinek lopták el vagy kinek rongálták meg éjjel az autóját, azután megkönnyebbült sóhajjal mennek levakarni a jeget a szélvédőjükről.

Azt el sem tudják képzelni, hogy milyen lehet egy saját fűtött garázs.

Nem nekik találták ki a békés nyugodt életet, egy díszkerttel körülvett, árnyas családi házban, a jó levegőn. Nem tudnak napozni a kertben, nem tudnak egy jót bográcsozni vagy grillezni. A gyerekeiknek nincsen saját játszóhelye, medencéje, homokozója.

Ha madárcsicsergést szeretnének hallani akkor nem az ablakot nyitják ki, hanem elmennek ótóval az állatkertbe...

#15 ez jó volt :D

Ugyanakkor értsd meg a másik fél álláspontját is. Amíg az ember fiatal, és nem csinált 3-4 gyereket CSOK-ra, addig nem feltétlenül vágyik rá, hogy kiköltözzön a belvárosi kényelemből, nyüzsgésből a halál falloszára földet túrni meg kutyakakit szedni az udvaron. Ugyanígy egy fiatal, gyermektelen pár adott esetben többre értékelheti, hogy közel van a munkahely, közel van minden, és kevésbé fontos nekik a krumpliföld; a szabadidejükben esetleg utaznának, kirándulnának, nem pedig az Isten háta mögött gazolnának. Ilyen is van. Van, aki igényli a nagy társaságot, sok embert, van, aki aszociális, magának való.

Ne ítélkezz mások felett, az emberek nem egyformák, ahány ember, annyi élethelyzet.

Utolsó!

Nem ítélkeztem.

Mindössze a gyíkon fellelhető mindennapi panaszáradatból mazsoláztam ki egy keveset -a teljesség igénye nélkül-, amit amúgy a panelben lakók saját maguk írtak le ide, amikor már nem tudtak idegességükben, kínjukban és tehetetlenségükben kihez fordulni a panaszaikkal.

Az pedig csupán a "véletlen műve" lehet, hogy a kialakult véleményemet, pont a panelben lakók sirámai támasztják alá.

Amúgy laktam egy rövid ideig panelben, és elárulom neked, hogy éjjelente sokszor gyötört a féltékenység. Ugyanis az ágyban a feleségem aludt belül a fal mellett. Ezért sokszor közelebb volt -fizikailag- a pár centis fal túloldalán alvó János bácsihoz, mint hozzám. Ráadásul ha a János bácsi horkantott egy nagyot, mindig engem bökött meg az asszony, hogy forduljak inkább az oldalamra.

:)

Abban természetesen igazat adok neked, hogy egy panellakásban is lehet lakni.

Viszont egy szép kertes családi házban, ÉLNI IS LEHET.

#18-as: jó, hát neked most a magánház az élet, oké. A panel, régi százéves belvárosi gangos, ramaty minőségű papírfalú újépítésű egy kutya, amiket írsz, mindhárom típusra jellemző (mindhármat próbáltam).

Lehet, hogy 10-20 év múlva 2 gyerekkel majd nekem is az lesz a tuti, egyelőre elvagyok társasházban, számomra több az előnye, mint a hátránya. Alacsony rezsi, jó közlekedés, bolt, posta, gyógyszertár, fodrász, edzőterem a számban, kocsma a sarkon. Parkolóhelyért mondjuk pont gyilkolni kell egymást, de hát a világ nem tökéletes. Viszont ha úgy alakul, este felrakom jófogásra, másnap délben már egymást tapossák az érdeklődők, seperc alatt elpasszolom, vagy ha elhúzok külföldre, akkor kiadom. Élethelyzettől függ, kinek mi az előnyös.

""Ne ítélkezz mások felett, az emberek nem egyformák, ahány ember, annyi élethelyzet.""

igen, igen! Egyet értek!(toltam a zöldet)

A kert gondozását nagyon egyszerűen meg tudod oldani. Telenyomod térkővel az egész udvart és csá. Bár bizonyoss százaléknyi zöldterület elő van írva a legtöbb Helyi Építési Szabályzatban, de tulajdonképpen a kutya sem nézi, hogy mindent letérköveztél.

Egyébként nem tudom a többség milyen panelban lakik, de én is benne nőttem fel, és nwgOn ritkán hallottam szomszédból jövő zajt. Mindkettőnek vannak előnyei, hátrányai. Csak néhány előny a panelnél:

-belváros, vagy belváros közelében van

-emeleten nagyon jó a kilátás, ha olyan a környék és jól belátható minden

-alacsony rezsi

-minden a közelben van

-nem kell kerttel foglalkozni

-olcsóbban vásárolható