Vidékről visszaköltözni Pestre? Ki az aki már megbánta hogy vidékre ment? Pest megyében lakunk.

Vidéken nagyon kevés ember unatkozik, mert egy kertes háznál annyi a munka, hogy nem is lehet győzni.

Mi Pestről költöztünk falura 15 éve, mindketten hetedízinglen Budapestiek vagyunk. Először furcsa volt a totális életmódváltás, fiatalok voltunk, (30 környékén) "honvágyunk" is volt a megszokott után, de ma már nincs az a pénz, amiért visszamennénk. Kizárt!

Egyébként Budapesttől 25 km-re laksz, miért nem mész be legalább heti 1-2x? 25 km-ről 20 perc alatt a centrumban vagy a vonattal, kielégíted a "pestvágyadat" és örömmel fogsz hazamenekülni a házadba, a nyugalmadba.

Mi legalábbis így csináltuk annak idején és bevált.

#4

Ne haragudj, de ha 25 km-re laksz Pesttől, akkor hogy sikerül oda-vissza a 100 km-es utazás?

De mindegy is, ha neked ott ahol vagy nem jó, akkor vissza kell menni a panelbe! És ezt most komolyan mondom, mert jelenlegi tudásunk szerint csak egy életünk van, azt meg nem mindegy, hogy hogyan töltjük el.

Hiába írjuk, hogy nekünk milyen frankó vidéken, ha te nem így éled meg, mert minden ember más.

Nem teljesen tudom elképzelni hova költöztél. Mi is agglomerációban élünk a gyerekekkel és nagyon szeretjük. Mivel sok fiatal gyerekes pár van a környéken, rengeteg a gyerek program. Nekem sokat segített a baba-mama klub, amin keresztül sok olyan programról szereztem tudomást, amiről amúgy lehet nem tudtam volna. Ezen felül társaságot kaptam, amíg a férjem dolgozott. Heti két alkalommal felnőtt nők körében cserélhettünk tapasztalatot míg a gyerekeink játszottak, de jártunk babatornára és babaúszásra is. Nem volt ciki, ha a kellős közepén felsírt a gyerek, pelenkázni, etetni kellett. Számomra ez olyan természetes, jó és normális közeg volt, amilyennel nem gondoltam hogy valaha is találkozni fogok. Persze biztos társaság függő is. Nekünk jó kis csapatunk volt, néhány anyukával a mai napig összejárunk, együtt csinálunk programokat.

Van játszótér a közelben, naponta legalább egyszer kimegyünk, de ha pörögnek a gyerekek, akkor kétszer is. Ott is megvan már a megszokott társaság, akikkel közel egy időben járunk. Nagyokat sétálunk, "motorozunk" a közelben a FRISS levegőn és az udvaron is lehet hancúrozni, nyáron medencézni.

Engem nem lehetne visszavonszolni a belvárosba! Nem tudom elképzelni, hogy a gyerekeim ott nőjenek fel, ne merjem őket szinte egyedül elengedni majd az iskolába, ne engedhessem jó hosszan végigmotorozni őket a helyi sétányon, megfulladjunk a panelek közötti kis játszótéren, ne tudjam kiengedni őket játszani majd az udvarra, az egyetlen kapcsolatuk a külvilággal egy erkély legyen...

Én alapvetően vidéken nőttem fel, biztosan azért látom máshogy a dolgokat. Hosszú évekig éltem Pesten, de számomra semmi olyan pluszt nem ad, ami miatt úgy gondolom, hogy érdemes lenne visszaköltözni gyerekestől. Itt van pár km-re. Karnyújtásnyira a lehetőségek tárháza. Ha úgy van kedvünk, akkor hétvégén felkerekedünk és bemegyünk a városba sétálni, játszani, programozni. Ha meg úgy, akkor a férjem vigyáz rájuk, amíg én barátnőzök mondjuk, avagy fordítva. A barátainkkal is sok időt töltünk együtt és ami számomra a leghitelesebb visszaigazolás, az az, hogy a budapesti gyerekes pár barátaink mindig hozzánk jönnek legszívesebben, hisz itt grillezés közben a gyerekek eltudnak ökörködni az udvaron, míg a panelekben ennyien csak "törnek-zúznak", nem férünk el kényelmesen. Régen meg mi voltunk a ciki páros, akik ilyen "messzire" költöztek az élettől... :D

Hát, ha 40 perc a Keleti tőletek, akkor nagyon vidéken vagytok ...

Mi kiköltöztünk, de agglomerációba, nem vidékre.