Igaz hogy ha régebbi házat veszek figyelni kell arra, hogy néhány lépcsőfok vezet e a házba (a ház padlója kiemelkedik a kert szintjéből), vagy a kertel egy szintben van e s az utóbbit nem szabad megvenni?

A második kép egy domboldali ház, ahol soha az életben nem kell a talajvíztől, belvíztől félni. Ott csak az a lényeg, hogy a lejtőről lezúduló csapadékvíz elvezetése meg legyen oldva, ne az ajtón jöjjön be kopogás nélkül.

Az első ház pedig egy feltehetőleg talajvizes/belvizes vidéken épült. Ilyen helyen a talajszinten lévő ház tényleg sokkal veszélyesebb. De a pár lépcsővel kiemelt régi ház esetén se sok esély van a rendes, működő szigetelésre, a régi technológiák nem 200 év élettartamúak voltak, 50 év után a kátránypapír már kezdte feladni.

Laktam ilyen "egy szintes" régi házban, és most is ilyenben élek. Azon kívül, hogy gyakrabban kell az előszobát takarítani a bejutó por miatt, nem látom hátrányát.

Meg kell nézni, mennyire szigetel a ház. Láttam olyan emelt aljzatú régi téglaházat, aminek csupa víz volt a fala. Azt is meg szabad venni, de az árán: felújítást, bontást beszámítva.

Nyilván jobb, ha a ház kiemelkedik a talajszintből.

Ennek ellenére nem feltétlenül rossz az alacsonyabb sem, de alaposan meg kell nézni, van-e nyoma vizesedésnek, van-e megfelelő szigetelés.

Én nemrég költöztem egy félszuterénbe, a bejárat felől a lakás egy szintben van a talajjal, a hátsó oldalon magasabb a talajszint, (épp az ablak ablak alja), tehát a lakás egy része a föld alatt van..

Figyelem a páratartalmat, a vizesedést, de eddig még nem láttam jelét, hogy gond lenne, pedig igen régi házról van szó. Persze, lehet, hogy hónapok, évek múlva problémás lesz, de nem tervezem, hogy életem végéig itt lakjak.

Ha belvizes területen van, a víz ígyis-úgyis felmegy a falakba mindegy, hogy nyitva van-e neki az ajtó. Vályogot óvni kell a víztől és spreciális igénye van.

Szóval a víz nem a lépcsőn múlik.