Albérlet 45 évesen?

Ha jól értem, 45 évesen is a szülői házban élsz?

Akkor miért probléma, hogy azt fogod megörökölni? Eddig sem oldottad meg a külön lakást, pedig az még azonos árú környéken is egy komoly projekt a fiatal felnőttkorban.

Most akkor természetes, hogy az, hogy egy 3x olyan drága városba mész el, nem fog ezen az úton előre vinni. Igen, lehetséges, hogy amennyivel többet keresel, annyival többet visz el a lakhatás. De nincsen egy szorzó a fizetésekre nagyobb városokban, a lakhatásnak van szorzója.

Csak a konkrét ajánlat esetében tudod kiszámolni, hogy megéri-e. Én pesti, belvárosi vagyok, de sose tudtam semmilyen állást szerezni 2 diplomával, nyelvtudással, nem hogy minimálbérnél többet. Kinek hogy.

Ha nincs családod (feleség, gyerek), és családdal közös otthonod, tehát egyedülálló vagy/voltál, gondolom van megtakarított pénzed ennyi idős korodra, vagy egy lakásod, amiben eddig éltél.

45 évesen már valamennyire ki kell alakulnia annak,hogy mit is akarsz munka/életmód ügyben. Vélhetőleg ha felköltöznél Pestre nem váltogatnád havonta a munkahelyeket, vagy gondolnád meg, és költöznél vissza vidékre.

Ha tehát megfontoltan költözöl Pestre, hosszabb távra tervezve, stabil munkalehetőséggel, én bizonyára vennék ott egy lakást, ha anyagilag megengedheted magadnak.

Ha egy válás után, közös otthont hátrahagyva teszed ezt, megtakarítás nélkül, nincs min gondolkodnod, valahol folytatnod kell az életedet, akkor jöhet az albérlet.

Én pár éves megszakítással 2001 óta ingázok Budapestre 200km-ről. Kezdetben az egyetem miatt. Utána szerettem volna hazaköltözni (vidéki megyeszékhely). De jött a gazdasági válság, munkalehetőség nulla. Évekig voltam munka nélkül.

Így 2011-től visszaköltöztem Bp-re.

Azt azért ne gondold, hogy ott kolbászból van a kerítés és mindenki milliomos fizetéseket kap! Én pl pont annyit kapok, mint az ország bármely más pontján, mert bértábla szerint fizetnek. A különbség csak annyi hogy itt legalább ilyen lehetőség volt, máshol semmi.

Az életszínvonalról meg annyit, hogy a közhiedelemmel ellentétben sok szolgáltatás, élelmiszer, stb jóval olcsóbb, mint otthon. Nagyobb a verseny a boltok között, vagy kisebb a szállítási költség, mert minden Bp-re fut be, nem tudom mi okozza... De sokszor van olyan hogy amikor haza megyek, inkább telepakolom az autót, bevásárolok, mert sokkal olcsóbban megkapok Bp-en mindent. (Egy kis falu - Bp viszonylatban már lehet más a helyzet, ezt nem tudom...)

A jövőről... Most 35 éves vagyok. Az állandó ingázások miatt alig van hétvégém, alig van szabadidőm, minden átmeneti és rohanás az egész életem. Valahogy szeretnék ezen változtatni. Ez nem pénz kérdés, olyan szempontból hogy én nem bérelt hanem saját kis lakásban (=lakótelepi lyuk a "gettó" közepén) lakom. Így bérlésre nem kell fizetnem. Csak épp munkát a szakmámban nem fogok otthon az életben találni. Otthon az egyetemre elmehetnék minimlbérért úgy hogy közben el kéne végeznem egy doktori képzést, amihez kell még egy nyelvvizsga, emellett munka + tanítás + kutatás. Ehhez valahogy 35 évesen nem érzek magamban elég erőt. Mert ha esetleg innen eljövök a PhD-mel is kitörölhetem a popómat utána. Vagy már arra is gondoltam, hogy elmegyek egy áruházba árufeltöltőnek. Ha nem utazok, simán megkeresek így is annyit, mint amennyit most a szakmámban bértábla szerint.

De ezek csak ilyen gondolatok. Még nincs eldöntve semmi. Csak valahogy változtatni kéne, hogy normális életet tudjak élni.

Budapestet rühellem. El nem tudnám képzelni hogy egész hátralévő életemet ott töltsem le. Kosz van, büdös van, rengeteg az igénytelen csóró ember. Sok a guberáló, drogos, alkoholista, hajléktalan. Irdatlan sok a kisebbségi. Én legalábbis ezt tapasztalom a környezetemben. Lehet hogy vannak jobb környékek is, pl a Rózsadombon. Csak éppen az életben nem keresek annyit, hogy oda tudjak költözni.

# 5, igen ez is igaz.

Nem a legjobb környék meg kis lakótelepi garzon, de egy fél havi fizetést biztos kapnék érte havonta.

Csak akkor ha hazaköltöznék, vagy nekem is bérelnem kéne, vagy 35 évesen költözhetnék a szüleimhez. Most hétvégente két napra hazautazni hozzájuk jó, de ennyi idősen nem költöznék állandóra hozzájuk.

Akkor inkább eladnám a Pesti lakást. Annak az árán már elég korrekt, szép lakást kapnék helyben.

Ezzel is beljebb lennék. :)

Kérdező! Mi bajod a lakásbérléssel? Szerintem ez nem korhoz kötött. A főnököm pl 50 fölötti és bérelt lakásban lakik a családjával. Nem mennek egyikből a másikba, már több mint 5 éve ebben laknak. Nekik is jó így, eszük ágában nincs elmenni másikba és a kiadónak is jó, mert rendesen fizetnek. Neki sem érdeke hogy havonta jöjjenek-menjenek az emberek a lakásában.

Annyi hátránya van, igen, hogy többet fizetsz érte.

24 évesen kerültem fel Budapestre, mesterképzésre. Anno vidéki kislányként mindig az volt a vágyam, hogy valami menő helyen lakjak Budapest belvárosában. Amikor felkerültem rájöttem, hogy borsódzik a hátam az egész nagyvárosi élettől, de a lehetőségek tárháza meg itt van. Mérnök vagyok. A párom is az, akivel már itt találkoztunk és szintén vidékről származik, csak az ország átellenes pontjából. Számunkra egyértelmű volt, hogy itt hellyel közzel mindig lesz munkánk és meg is közöljük egymás családját, ha helyben maradunk. Viszonylag olcsó albérletben laktunk, majd amikor összejött egy önerőnyi pénzünk, 27 évesen (a párom 32 volt), egy évvel ezelőtt vettünk hitellel egy 2,5 szobás lakást agglomerációban. A párom dolgozik csak bent a városban, ő is csak heti háromszor. Én agglomerációban dolgozom is, így nekünk az M0 közelsége volt a lényeg és az, hogy ne Budapest kellős közepén éljünk, mégis karnyújtásnyira legyen minden.

Megkaptuk.

Jelen pillanat úgy képzelem el a 45 éves énemet, hogy szintén agglomerációban fogunk élni egy tehermentes 90-100 nm-es házikóban a gyerekeinkkel (és egy nagy, lusta szobacicával).

Nem mindig volt ilyen kényelmesnek mondható életünk, sőt... én az első melós évet inkább vergődésnek nevezném. Nehéz volt megélni egyszerre a költözést, a munka világába való belépést, a szülőkről való leszakadást, hogy egyedül nem tudok megélni egy albérletben és hogy iszonyat gányul keresek mindehhez.

Ma már sokkal jobbak a fizujaink és így az életkörülményeink is. Nem panaszkodhatok.