Családi ház vásárlása előtt állunk, és egy kicsit berezeltem, akik meglépték írnának véleményt?

Nagyvárosban nőttem fel, gyerekként belvárosi udvaros házban, felnőttként panelben, de mindig visszavágytam a magánházba. most újra kertesben élek, a belvárostól gyalog sincs 10 percre, egy kertvárosi részben. A ház könnyen tisztán tartható, már az előszobában papucsot veszünk fel. Kényelmes, teljes komfort, kábeltévé, stb. A kert pihenőkert , fű és fák, cserjék. Kéthetente beiktatunk egy fűnyírást, meg ilyenkor ősszel felgereblyézzük a leveleket. Haszonállatokat a környéken nem tartanak, csak kutyát vagy macskát. Nyáron többnyire kinn eszünk a teraszon, rengeteget grillezünk, bográcsozunk, sokszor sütünk szalonnát. A gyerekeink, unokáink nagyon szeretnek idejárni, s bár mindenhez közel van, mégis csendes környék.

Semmi pénzért nem szeretnénk visszamenni a panelbe, minden nap úgy ébredek, de jó, hogy itt élhetünk.

Szerintem Budapesti viszonylatban 20 perctávolság egyáltalán nem sok, legalábbis pesti ismerőseim, rokonaim ennél jóval hosszabb ideig utazgatnak munkahelyükre.

Én: Kertes házba születtem kis községben. Imádtam. Minden volt, amit egy kis gyerek élvez. Volt farönkből ácsolt autónk (apukám készítette), lemezmoszkvicsom, akkor bicikliztem, homokoztam, barkácsoltam, rosszalkodtam, amikor akartam. A kert ontotta magából a földi javakat. Még annyi piszkét megenni, mint én akkor. Soha nem bírtam megvárni, hogy teljesen beérjen, még a szúrások sem tántorítottak el, hogy megszerezzem a kincset. Amellett szőlő, kajszi, meggy, cseresznye is akadt. Azután a szüleim elváltak. Mi édesanyámmal városba költöztünk. Panelbe. Először élveztem az újdonság varázsa miatt. Aztán ahogy nőttem elviseltem, mert sok mindennel le tudtam magam foglalni. Sok volt a délutáni program. De soha nem éreztem igazán magamévá. Utána megismerkedtem a párommal, szintén lakótelepi lakásba költöztünk össze. Jöttek a gyerekek és elérkezett az idő, hogy gyakorlatilag rád omlanak a falak. Olyan szintű bezártságérzésem alakult ki, hogy kóros. Nyáron költözünk a családi házunkba. Külterület, majd egy hektár területen. Nem lesz egyszerű, tuti nehéz lesz, csak már lenne... Végletekig optimista vagyok ebben.

Nejem: Kertesbe született városban. Aztán az öccse betegsége miatt (asztmatikus tünetek) orvosi javaslatra tanyára költöztek. Gyűlölte, szívből a tanyai életet. A városban maradt nagyszülőknél aludt nagyon sokszor, ha a városban volt dolga. Akkor megfogadta, hogy tuti panelben fogja leélni az életét. Most itt vagyunk. Ő a fő szószóló, hogy hagyjuk itt a galambdúcot, mert már nem bírja elviselni. Utálja, hogy nem férünk, nincs hely. Nagyon gondosan kell megválogatni, hogy mit vigyünk a lakásba. Tehát végül visszakerül "tanyára" :)

Verdickt: Itt a környéken a lakótelepet csak "gyerekgyárnak". A szerencsésebbek összehoznak itt pár lurkót, aztán mennek ki kertesbe. Én személy szerint nem tartom egészségesnek ilyen mennyiségű ember ilyen kis helyre való összezsúfolását. Szerintem ez is egyfajta kapitalista szimbólum, hiszen a lakótelep tényleg csak lakásra (evés, alvás) való, nem emberhez méltó életre. Persze az ős belecsontosodott panelproliknak ezt lehetne álló nap magyarázni :)

Kedves panelprolizós hozzászóló!

Nem tudom, hogy hallottál-e már arról, hogy nem csak kertes ház és panelház van a világon. Ha nem, akkor most jelzem!

Lehet új építésűt társasházba is menni. (ami egyébként a legjobb, közel a belváros, van portaszolgálat, van medence, van szauna, kert, szépen berendezve, és a legjobb, hogy nem az embernek kell ezekért túrnia a földet;) )

Azért azt alaposan gondold át, hogy biztosan 20 perc alatt be tudsz-e érni reggel a munkahelyedre . Én is BP környékében gondolkodtam, de elvetettem az ötletet, mert sehonnan sem lehet 20 perc alatt tömegközlekedéssel beérni a belvárosba, nemhogy egy másik külvárosba. Eleve a buszmegálló gyalog 5 perc + 3-5 perc várakozás én erre is gondoltam. Azzal is számolj, hogy szeretnél-e hetente több órát kerti munkákkal tölteni. A lakhatási költséged mindenképpen magasabb lesz , mint egy átlagos lakásban, persze ne a szaunás portaszolgálatos lakóparkos esetre gondolj.

Sok-sok ember él családi házban, de megéri mérlegelni, mert ez egy fontos döntés minden ember életében.

Laktam már: panelben(kb.20év), társasházban(20), kollégiumban, most (sor)házban (1 éve).

Hogy Neked melyik jó és hol Neked kell tudnod.

Sok olyan ember ismerek aki csak panelben lakik és lakna, olyat is aki csak társasházban és olyat is aki csak házban, u.így olyat aki csak (fő)városban és olyat aki városon kívül.

Más-más szempontok és mindenkinek más a fontos. Hallgasd meg, hogy kinek mi a véleménye, de NEKED kell ELDÖNTENI hogy neked mi a FONTOSabb, minden választásnak vannak előnyei és hátrányai.

A mostani helyünk megtalálása 3 év volt! Oka: házban szerettünk volna, de mindenképp BP-en határain belül.

Meg is találtuk a jó telket, jó helyen, de még BP-en belül.

Majdnem megvettük!

Miért is? Rájöttünk, hogy számunkra (ez a mi preferenciánk!) túl sok majd majd 1 óra út a melóba (vissza még 1, összesen napi 2).

Keresés újratervezve elölről: BP-en (belvároshoz közel) találtunk(sor)házat, kis kerttel csendes helyen.

Felújítottuk-átalakítottuk, szomszédokkal közös falat hangszigeteltünk (5cm kőzetgyapot+gipszkarton kb. 30eFt volt).

Ha vidékre költöznénk, csak tanyára mennénk, mert az adna + csendet, nyugalmat és távolságot a szomszédoktól (falu nem).

De mindez a mi preferenciánk, másnak nem biztos, hogy így lenne a jó!

Igen, kedves kérdező, egy kis önvizsgálattal ez eldönthető, hogy elkényelmesedtél-e annyira az elmúlt 20 év alatt, hogy a mindennapi kert ápolás, az őszi lombseprés, a téli hókotrás gondot okoz-e.

Én szellemi munkát végzek Debrecenben, és Józsán lakom egy családi házban. Nekem valóságos kikapcsolódás a napi agymenésből a kerti munka, és a kinti játék a 6 éves gyerekemmel.

Nagy a kert, bőven terem mindenféle. Repizni is tudok a terméssel. Tudom, mikor volt permetezve utoljára, és hogy lebomlott már minden permetezőszer benne. (De mindent összeszámolva ez a legdrágább módja a zöldség és gyümölcs fogyasztásnak.) De a fáról leszedett teljesen érett gyümölcsnek zamatban nem ellenfele a piaci félérett, még ha első osztályú, akkor sem.

A barátaim, vagy a gyerek barátai, azok szülei is szívesen jönnek vendégségbe, mert bent is és a kertben is van élettér bőven, elférünk, nem kell kerülgetni egymást. Nekem ez a kényelem, és nem az, hogy a havat (ami tavaly egy alkalommal esett) elsepri a házmester :-)