Nagyon nyomi lennèk ha írnék egy ilyet az eladónak?

Röviden annyi az előzmény, hogy férjemmel nézegettük a házakat, pár év külföld után végre haza jönnénk és saját otthont szeretnénk.

Eredetileg hitel nélkül akartuk, mert mindig szerettünk szabadok maradni, kipróbálni új dolgokat, munkákat de ilyen mértékű emelkedéssel sosem érnénk utol a piacot.

Megnéztünk egy kertes házat, azonnal beleszerettünk mindketten, olyan volt amilyenről mindig is álmodtunk. Viszont nem akartunk csak érzésből dönteni, főleg mert mindkettőnk szülőfalujától, családjától baràtoktol távolabbi helyen van és fel akartuk mérni a lehetőségeket ott, plusz a hitel félelme. Vissza mentünk külföldre, majd azon kaptuk magunkat, hogy nem telik el nap hogy ne gondolnánk a házra és arra jutottunk hogy megpróbáljuk az életet ott. Fent volt még a hirdetés és felhívtuk a tulajt, hogy most januarban jövünk haza, ha minden oké megyünk és megvesszük. Mire hazaértünk és mentünk volna közölte, hogy azóta jött valaki és adott előleget neki. Max annyi esélyünk van, ha nem adják meg a hitelt neki akkor szól nekünk.

Azóta borzasztóan érzem magam, első éjjel nem is tudtam aludni annyira bánom és persze bűntudatom van, hogy ennyit tétováztunk. Érzelmileg nagyon kötődöm, azóta egy másik opció sem tetszik és tudom, hogy az lett volna az ‘otthon’ számunkra. Azon gondolkodom, ha ezt így megírnám a tulajnak, esetleg még pluszt is ajánlanék, nem adná e mégiscsak nekünk ha megsajnál😅

Tudom, nagyon abszurdnak tűnik, fogalmam sincs hogyan venné ez ki magát de mindent megszeretnék próbálni hátha lenne még esély rá. 27 n