Hogy értessük meg a szülőkkel, hogy nem szeretnénk faluban maradni?

Most olvastam csak a 6-os hozzászólásodat.

Ha lesz gyerek, pláne be fognak futkosni hozzátok, egy perc nyugtod nem lesz. Apuka meg anyuéknál fog ülni, te meg otthon a csecsemővel. Na akkor fogod ezt igazán nehezen viselni.

Ezért nem akar a férjed elköltözni. Ő nem vált le a szüleiről.

10-es voltam.

"Mondtam neki, hogy akkor hétköznap város, hétvégén itt.

Párom belemegy ebbe"

Akkor már meg is van a megoldás, induljatok.

Szerintem nem kell velük megértetni semmit. Egymással kéne egyezségre jutnotok és menni. DE! Én azt gondolom ezt azért gondold át. Jól értem, hogy vennétek valamit, plusz megtartjátok ezt is hétvégére? Biztos megéri dupla rezsit fizetni?

Nincs a közelben kisváros, ahol lehet babával programozni? Nincs jogsid?

Mi kisvárosban élünk, de ez is igen ingerszegény, viszont vannak körülöttünk más települések, tudok programot találni, ha akarok. Alapvetően szerintem nem a településsel van baj, ahol éltek/élünk, hanem:

1. Anyósékkal. Engem is őrületbe kergetne, hogy jönnek ha kell, ha nem. Magánélet meg nulla.

2. A pároddal. Eltűnik bütykölni rendszeresen, ahelyett hogy beülnétek az autóba és elmennétek egy közeli településre vacsizni, sütizni, fagyizni vagy csak sétálni egyet. Esetleg kihasználnátok az udvar adta lehetőségeket, áthívnátok pár embert, a gyerekek játszanak kint, ti odadobtok egy bográcsot, beszélgettek, vagy megforgattok egy szalonnát, tökmindegy.

3. Veled. Gyereket vállaltál. És ezt most képletesen értsd. Az anyák igen nagy részének beszűkül az élete szerintem ebben a fázisban, mert otthon van a gyerekekkel az élete 90%-ában. Ki kell mozdulni. Otthon kell hagyni a gyereket apukával és menni, ahova jól esik. És ezt tapasztalatból mondom, mert amíg dolgoztam, gyűlöltem a zsúfolt társasházat, ahol laktunk, udvarra, zöldre, kertvárosra vágytam. Aztán megkaptam és nagyon szerettem hazajönni a nyugiba, amíg dolgoztam, de 3 éve itthon lenni már sok, ingerszegény. Most visszavágynék valami város közepi panelba, ami közel van mindenhez, de nem fogunk elköltözni, mert tudom hogy értékelni fogom én még a házunkat, ha visszamegyek dolgozni és újra nyüzsis lesz az élet. Inkább megtalálom azokat a pontokat és programokat, amik engem boldoggá tesznek itt is, ebben a helyzetben is. Extra plusz, ha van kire bízni a gyereket, mert akkor a pároddal kettesben is gyakrabban programozhattok.

Ha átmégy a gyerekvállalás topikba, nagyon sok anyukát találsz, akinek ugyanez a problémája, hogy nincs kihez szóljon meg az, hogy túl közel vannak anyósék - mindegy, hogy hol lakik.

Na most az előbbit azzal lehet orvosolni, hogy nem félsz nekivágni az életnek a gyerekkel, akkor se, ha bizony út közben kell majd etetni, pelenkázni, altatni, ami macerás. Persze többedik gyereknél már átesik ezen az ember, hogy csak a ház körül mer körbe-körbe menni, hiszen a nagyobbat csak viszed oviba meg strandra meg kirándulni meg fellépésre meg mittudomén, és akkor a kicsi meg alkalmazkodik, lóg rajtad közben.

Utóbbinál meg meg kell húzni a határokat, mondjuk megmondani a mamának, hogy köszönöd az eddigieket, nagyon szereted őket és mondjuk vasárnap délben hol nálunk, hol nálunk nagyon szívesen, viszont egyébként ne járjanak át kéretlenül, főleg ne este 5 után, amikor végre kettesben-hármasban tudtok lenni.

Egyébként nem tartozol senkinek magyarázattal és meggyőzni is csak a férjed kell, ha költözni szeretnél, csak kalkuláld bele, hogy akkor is majd neked kell majd megoldanod, hogy barátokat szerezz egy új helyen.

Mi belvárosból költöztünk falura, már ugyan nagyobbak a gyerekeink, de most itt pont hogy nagyobb a társadalmi életünk, a gyerekeknek meg pláne. Pesten nem vicc, de egy hónapra előre meg kellett szervezni, ki mikor ér rá átvinni a gyereket vendégségbe ilyen edzés meg olyan különóra után vagy legalább összefutni egyet bicajozni vagy focizni a parkban, ahol aztán álltál dideregve. Itt fogják magukat, aztán csapatostul járkálnak önállóan, hazaállítanak a haverokkal. És mindenki tudja, ki kinek a gyereke, a kisboltban vagy a focipályán. És annyival de annyival kevesebb időt töltenek azzal, hogy a hülye telót nyomkodják, helyette tényleg folyton mozgásban vannak, ami ezerszer fejlesztőbb, mint bármilyen edzés.

"mivel itt vannak a nagyszulok és sülve főve együtt vagyunky hétvégén úgyis itt lennénk, hisz a vasárnapi ebéd pl. Együtt kb. kihagyhatatlan."

Ezzel mit akarsz mondani?

Hogy mégsem szeretnél minden hétvégén ott lenni?

Vagy hogy még mindig nem egyeztettél a pároddal és bizonytalan vagy?