Hogy értessük meg a szülőkkel, hogy nem szeretnénk faluban maradni?
Sziasztok.
Párommal faluban lakunk, nagyszülői házban, amiben màr nem él nagyszülő.
Azonban ez egy 500fős település, ugyan vannak kedves fiatalok, nagyon csalàdias a település, de lehetőségek, prgoramok nincsenek.
Óvoda és egy pici kisbolt, kocsma és heti 1x házi orvos van.
Jó volt ez a lehetőség addig amíg nem volt pénzünk másra és nem tudtuk hogyan tovább.
Én itt nem szeretnék maradni, párom a családja miatt szívesen maradna, de megérti az én álláspontomat is, viszont fusztrálja nagyon a szülők véleménye a dologról.
Ugyanis ők teljesen kikeltek magukból, mert ők azt hitték örökre itt maradunk. Hisz be van bútorozva és fel van újítva, úgy hogy teljesen élhető a számunkra.
Azonban én megbolondulok, ha én nekem itt kell leélnem egy teljes életet. Egy kisebb városba szeretnék a párommal átköltözni.
Hogy értessük meg velük, hogy ez nem ellenük szól?
Ők teljesen ki vannak készülve, hogy egy csomó fiatal költözött mostanában ide, kisgyerekkel, nincs kisebbség, nyugodt kedves kis település, nekünk még se jó, vagyis nekem.
Az én szüleim nem ebben a faluban élnek. Megmondom őszintén én azt érzem nekem ennyi itt elég volt.
Párom lelkiismereti kérdést csinál a dologból, hogy így mi lesz ezzel a faluval, ha mindenki innen elmenne városba? És mondtam, hogy nem én szeretném a falut megmenteni és ez nem csak rajtam múlik, ha én itt nem szeretnék élni.
Pàrom szülei szerettek volna segíteni és mindennap találkozni az unokákkal és pl. Néha hozni, vinni őket és úgy érzik ezzel én megvonom őket ettől és a gyerekemet is tőlük. :( és ez nagyon rossz érzés nekem.
Komolyan bűntudatomnak kell lennie, hogy nem akarok itt maradni????
Illetve ami nagyon zavar, hogy anyósom szerint nem fogjuk ott jól érezni magunkat és szerinte nekem ott sem lesz jó. Ő ebben szinte teljesen biztos...
Mert szerinte nekem sehol se jó.
Meg hogy szerinte 5 nap után azt fogom mondani, hogy inkább menjünk más helyre.
Nagyon zavar, hogy így beszél. Azt mondja nagyon magányosak leszünk, mert senkit sem ismerünk abban a kisvárosban.
De én hiszem, hogy kisgyerekesként könnyen ki fogjuk tudni ismerni az ottani embereket az intézmények által. Biztosan lesz ott is olyan, aki nem szimpatikus, ahogy a faluban is van.
Nekem nagyon tetszik ez a kis vàros!
válasza:Faluból menni be városba,kistelepülésből, menni nagy nagy tanyára.
Mamóka,Papóka ittenni marad,mi mönni nagy nagy falube.
válasza:A pároddal sem tudod megértetni...
Egyébként sosem értem ezt a "nincsenek programok" dolgot. Mit keresnél itt?
válasza: válasza:Ezt kettőtöknek kell megbeszélni, nem másnak. Nem számít mit akarnak a szülők HA nem az ő pénzüket szeretnétek hozzá.
Ki tette lakhatóvá a házat? Kié most az a ház amiben laktok? Amikor megkaptátok hogy ott lakjatok akkor ennek érdekében a szülők tettek bármit pl. felújították, berendezték? Korábban mondott a párod olyat a szüleinek, hogy majd ott fogtok élni együtt vagy akár csak majd ő?
Nem lehet, hogy valójában a párod nem is akarna onnan elköltözni, a szülők reakciója csak menekülőút számára és azzal takarja ezt el, hogy ne kelljen veled emiatt vitáznia?
Teljesen mindegy mit akarnak a szülők, az számít ti mit akartok. Ha el akartok költözni akkor elköltöztök és ennyi. A ti életetek és nem a szülőké, nem kell úgy és ott élnetek ahogy és ahol ők élnek, éltek. Azonban az is ott van, hogy mi van ha neked még sem fog tetszeni az ahogy máshol tudtok majd élni? Ha majd esetleg rájössz, hogy mégis jobb volt ott abban a házban, a család közelében?
Beszéljétek meg előbb ketten, aztán a szülők előtt együtt legyetek azonos véleményen.
A költözésnek nem kell véglegesnek lennie. Attól mert most nem érzed ott jól magad, lehet, hogy pár év múlva már majd ott akarsz élni. Ehhez viszont ki kel próbálnod milyen az élet máshol. Nekem testvéreim még külföldre is költöztek kipróbálni, mert még Budapest sem volt elég nagy számukra. Aztán az egyik pár évvel később hazajött, mert családot már itt akartak és bizony, oda költözött a szülők közelébe. Unokatestvéreméknél meg a gyerek egyetem alatt megszerette a nagyobb város a falu helyett és ott éltek tovább is, családdal is. Aztán egyszer csak gondoltak egyet és visszaköltöztek az ország másik végéből. Nem abba a faluba de a szomszédos nagyközségbe, szinte biciklivel át lehetne járni.
Próbáljátok ki milyen máshol élni. A pároddal is ezt beszéld meg, hogy szeretnéd kipróbálni és ha nem jön be akkor majd visszaköltözhettek, nem kell egyből végleges legyen. Azt a szülők is könnyebben elfogadják ha csak egy-két évre költöznétek el. Aztán megszokják, hogy nem ott laktok és mér nem lesz gond akkor sem ha nektek tetszik és maradtok vagy még tovább költöztök.
Az életet élni kell és nem árt ha kipróbáltok mást is mint ami kényelmes és mások adták nektek. Csak emiatt ne vesszetek össze a családdal, a szülőkkel és semmiképpen ne veszekedjetek egymással! Legyen próba, egy kirándulás vagy kaland az, hogy egy ideig máshol éltek. Most az életetekben erre is van lehetőségetek. Aztán majd megöregszetek és már ha akarnátok se tudtok menni, túl sok lesz a kötelezettség. Most még könnyebb, hát ahogy mondják: lássatok világot!
Tök igazuk van a szülőknek abban, hogy védenék a településüket meg szeretnék ha a közelükben lennétek és ez tényleg nagyon jó is lesz. Majd. Később. Most másnak van itt a helye. Én se akartam soha az anyósomék közelében lakni - ő se akart volna ilyet soha, mert fiatal feleségként kénytelen volt a saját anyósáék szomszédjában lakni és pokoli volt számára. Akkor se akartam amikor a gyerekek kicsik voltak. Azonban a gyerekek felnőttek, mi is sokat változtunk és ők meg megöregedtek. Most itt laknak mellettünk, ők költöztek ide a városba. Soha ennél jobb nem történhetett volna velünk, most ez a jó mindenkinek. Nekem, a páromnak, a gyerekeknek, anyósoméknak egyaránt.
A pároddal beszéld meg, hogy jó lenne megpróbálni máshol is az életet, aztán ha nem jön be vagy már nem azt akarjátok tovább, akkor simán visszaköltözhettek.
Kedves Utolsó válaszoló nagyon köszönöm a válaszodat. Ez most kellett a lelkemnek!! Nagyon örülök, hogy így gondolod és egyet is értek naximálisan.
A párom mindigis szeretett itt lakni. Miután összeházasodtunk ideköltöztünk, hogy kipróbáljuk milyen együtt. Dolgoztunk mindketten. Én mikor ideköltöztem őszintén akartam és úgy éreztem jó lesz itt, bár fogalmamse volt milyen lesz. Azt éreztem, hogy akár örökre is jó lesz, mert hogy majd a gyerekeinknek milyen jó lesz a nagyszűlò közelsége, mert nekem hamar meghaltak.
Alapból mielőtt odaköltöztünk mivel ez egy nagyszülői ház. Páromé, felújításra szorult, mert nem volt benne pl. konyha is még lent volt a különbejàratos szuterénben, ami penészes így azt nem tudtuk használni.
Így beépítettük a teraszt, az lett a konyhás nappali egy szinttel a házzal. A fürdő az jó volt szerencsére. A szobákat meg a házat is csak festeni kellett plusz laminálni. A tetőhöz nem nyúltunk, az rendben van.
A fűtést kellett bevezetni, központi gáz fűtést rakattunk be meg radiátorokat, illetve áramot vezettünk be.
Ezek a munkák megvoltak mielőtt beköltöztünk. Én itt mindig látogató voltam, mindenki kedves volt így azt gondoltam nagyon jó lesz itt.
Azonban sajnos nem szeretem. Van sok kedves kisgyerekes szomszéd, viszotn belül borzasztóan elégedetlen vagyok, mert rájöttem, hogy nem akarok egy falun megöregedni. Kisgyerekkel szeretnék egy kisvárosba menni, ahol több program van illetve legalább egy általános iskola.
Azt érzem itt mindig csak rá lennék szorulva a párom szüleinek segítségére, itt nem érzem magamat önállónak és zavar hogy kicsit azt érzem, hogy olyan mintha a párom gyerekkorának folytatásàt élném itt a pàrom szüleinek szomszédságában és így hogy az én családom nem itt él, nekem ez így nagyon testidegen, mivel egy faluban azonkívül, hogy főzök, kertészkedek annyit lehet csinálni, hogy kimegy az ember a temetőre vagy átmegy valakihez.
Én meg vàrosi vagyok és nem ebben szocializálódtam. Mindigis nagyon érdekelt a falusi lét, imádom az állatokat stb., de rájöttem, hogy nekem ez nem jön be.
Egyelőre arra gondoltam hogy albérletbe próbálnánk menni a kisvárosba, amit kinéztem.
Párom nem szeretne innen elmenni, megértem őt is, de én meg nem szeretnékcitt maradni.
Akkor hol az igazság? Kinek van igaza? Melyikünk döntsön? Mit lehet tenni ebben az esetben?
Hétvégén úgyis mindig itt vagyunk, nekem ennyi bőven elég. Sokszor van, hogy pl. párom hazaér és épp h9gy hazaért munkából már anyósék jönnek àt rá 5 perc múlva és van, hogy cdak 2-3 óra múlva mennek el.
Én szeretnék egy kis levegőt kapni, egy kis szabad teret.
Sokszor van, hogy hazaér párom és be se jön sötétedésig mert az apukájábal mojol a kertben. Sokszor anyós is veletart, mert nem akar otthon ülni egyedül. Azonban nekem nem itt él a családom és nekem nagyon testidegen, hogy ilyen sűrűn anyóssal üljek, ha kell ha nem.
Van egy babánk már, akit oviba nem szeretnék már semmiképp ide íratni. Szeretném, hogy addig elválljon hova merre...
Nem szeretném, hogy majd ha dolgozok és hazaérek akkor is az legyen, hogy épp hogy hazaesek és szeretnék a gyerekeimmel goglalkozni anyósék màr itt lesznek, mert akkor ennyi erővel beköltözhettünk volna szüleimhez is, akik mint mondtam nem itt laknak.
Tehàt megértem, hogy csúnya dolog tőlem a páromtól elszakítani a családját, a falujàt, de màr mi is egy család vagyunk és muszáj lenne valami komprumisszumot kötni, hogy mindkettőnknek valamilyen szinten jó legyen.
Mondtam neki, hogy akkor hétköznap város, hétvégén itt.
Párom belemegy ebbe, viszont tudom, hogy nem szívesen és így nagyon nehéz a szülőkkel megértetni, főleg, hogy ők nekik már itt volt a mézesmadzag, hisz màr itt voltunk, vagyunk. Sokkal könnyebb lett volna, ha eleve ide se költözünk soha, mert így nyilván számukra fájó, ha elmennek a ház mellett. Valahányszor meglátják...
De én se akarok belerokkanni ebbe az állapotba.
Babavàróval újítottunk, illetve esküvői bejött pénzből, valamint sajàt keresett pénzünkből, valamint adtak 2 milliót caak úgy párom szülei.
Ablakoz is cseréltünk azt kihagytam.
Szóval igen, elmondhatatlanul szégyellem a belefektetett munkát, amit megtettünk mielőtt ide költöztünk.
Azonabn már régtől itt lakok és így érzek...
válasza: válasza:Nem írtad már ki ezt a kérdést és nem nektek kellene ehhez még egy hitel, amire nem futja? Egyébként zöld özvegynek hívják ezt a jelenséget, amikor a párok kiköltöznek falura vagy agglomerációba, aztán anya szüli a gyerekeket és magányos, apa ül a dugóban és magányos...
Mit tervezel dolgozni, hogy mindegy, honnan? És mikor, azaz hány gyereket akartok? Párod hogy dolgozna messzebbről? Ha a ti szüleidhez költöztök, nem ez lenne pepitában, hogy folyton átjárnak, csak velük te jössz ki, a párod meg nem?
Saját barátokat meg csak te tudsz szerezni egy városban is, senki nem fog becsengetni, hogy szeretne téged szórakoztatni, hanem gyerekkel együtt kell megoldani vagy a gyerek felügyeletét kell megoldani. Itt is fel kellene ülnöd a biciklire, vonatra, buszra vagy ha van még egy, autóba babástul, aztán menni hímzőszakköre vagy ami lehetőség van, nem csak totál helyben. Ha Budapesten laknál is simán lehet, hogy egy-másfél órát kellene naponta ingázni ilyesmikhez. (Én is biciklivel meg vonattal járok gyerekestül - és elég nagy család vagyunk - vásárolni meg különórákra. És hiába falu, még házibulikat is szoktunk tartani vagy havi egyszer itt alszanak nálunk a barátaink, vagy átjönnek családostul kirándulni... stb. De kellett hozzá vagy két év, mire a helyieket legalább kicsit megismertem.)
Anyósékkal meg határokat kell húznod - neked, nem csak a párodra bízni, hogy intézze, mert úgy látszik, az nem megy. Beszéld meg velük udvariasan, hogy mit szeretnél.
válasza:Majd ti eldöntitek. A leendő unokát meg nem azért szülöd, hogy a mama minden nap átfutkosson - majd kérdés nélkül - babázni. Míg kedve tartja. Aztán esetleg nem.
Ne tőlük függjön, hol éltek. Megbolondulnék falun. Mi Pestről költöztünk ki az agglomerációba egy újonnan épített családi házba mikor a gyerek született. Megbolondultam ott egyedül, róttam az üres utcákat a babakocsival, apja dolgozott. Próbáltam barátkozni, egy anyuka volt vevő rá, de mivel ő is majd' megbolondult ebben a formában, sokszor elment a babával hétközbenre a szüleihez.
Ez meg, hogy neked sehol nem jó... majd te azt tudod. Nekem is mondtak már ilyet. Mikor visszaköltöztem Pestre, hogy neked ott se lesz jó. Oh dehogynem! Nagyon is jó lett!
Mikor elváltam és találtam új párt, oh neked ő se fog megfelelni! De, nagyon is megfelel.
Mikor már magam előtt szégyelltem a melleimet - elnézést, ez nem ez a téma de hasonló - és felvarrattam, oh majd a hegek fognak zavarni. Életem legjobb döntése volt.
Felnőtt ember vagy. Tudod, mit szeretnél. Más meg nem tudja.
Nem kell a károgókkal foglalkozni. Meg anyukáék érzelmi zsarolásával sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!