Szerelem vagy praktikum? Melyiket valasztanad?

2 gyerekkel én a praktikum mellett döntenék. Ha jó a közlekedés és esetleg autó is van, akkor nem kell a körzetes intézményekbe járatnod őket, cserébe ha majd nagyobbak lesznek, az egy gigantikus nagy plusz az életetekben, hogy önállóak lehetnek- egyedül menni iskolába, később nyugodtan elengedheted őket bulizni, társas életet élni, nem az van, hogy hajnalban még pattanj kocsiba, hogy hazahozd őket. Nem beszélve a mindennapok öröméről, ha közel van mindenhez az otthonotok, akkor az ingázással nem veszik el sok idő, sokkal inkább jelen lehettek és megélhetitek a gyerekkort. Ha sokat kell autózni, buszozni, akármit, hogy beérj a munkahelyedre és még a gyerekeket is hozd-vidd, akkor rengeteg idő csak az utazással telik el, ami igazából senkinek sem érdeke. Arról nem is beszélve, hogy ha jobb helyen vagytok, sokkal több lehetősége van a gyerkőcöknek is és nektek is egyéb, nem kötelező programokra- sport, szakkörök, akármilyen hobbi mindenkinek. A hegytetőn lehet, hogy vannak valamiféle kisebb közösségek, de ha éppen nem olyan, ami tetszik, akkor megint ott vagyunk, hogy utazni kell, és keresni a lehetőségeket és akármi.

Nyilván szerelemmel szembemenni nehéz, de az elsőnek leírt ingatlant max hétvégi háznak tudnám elképzelni, ahova megyünk téli-nyári szünetekben, ha tudunk távmunkából is dolgozni, egyébként szerintem csak a jó levegő és szép táj nem lenne NEKEM elég ahhoz, hogy a másik hely pozitívumait mellőzzem. Egyszerűen nincs egy súlyban, szerintem.

De ez én vagyok, nyilván másnak lehetnek mások a fontosak és prioritások, de őszintén szólva én most 2 gyerekkel nagyon örülök neki, hogy nem vagyunk autóhoz kötve (pedig még kicsik, a nagyobb is csak középsős óvodás), minden sétatávon belül van, vagy jól megközelíthető tömegközlekedéssel/autóval. Szép helyekre meg megyünk hétvégén, amikor ki tudjuk élvezni, mert a hétköznapokban úgyis alig vagyunk otthon.

A kilátást, a környéket idő után megszokod.

Viszont azt, hogy nem tudsz rendesen pakolni, hogy félsz, hogy körülményes a hazajutás, ebbe mindbe inkább egyre inkább beleunsz.