Szerelem vagy praktikum? Melyiket valasztanad?

2 gyerekkel én a praktikum mellett döntenék. Ha jó a közlekedés és esetleg autó is van, akkor nem kell a körzetes intézményekbe járatnod őket, cserébe ha majd nagyobbak lesznek, az egy gigantikus nagy plusz az életetekben, hogy önállóak lehetnek- egyedül menni iskolába, később nyugodtan elengedheted őket bulizni, társas életet élni, nem az van, hogy hajnalban még pattanj kocsiba, hogy hazahozd őket. Nem beszélve a mindennapok öröméről, ha közel van mindenhez az otthonotok, akkor az ingázással nem veszik el sok idő, sokkal inkább jelen lehettek és megélhetitek a gyerekkort. Ha sokat kell autózni, buszozni, akármit, hogy beérj a munkahelyedre és még a gyerekeket is hozd-vidd, akkor rengeteg idő csak az utazással telik el, ami igazából senkinek sem érdeke. Arról nem is beszélve, hogy ha jobb helyen vagytok, sokkal több lehetősége van a gyerkőcöknek is és nektek is egyéb, nem kötelező programokra- sport, szakkörök, akármilyen hobbi mindenkinek. A hegytetőn lehet, hogy vannak valamiféle kisebb közösségek, de ha éppen nem olyan, ami tetszik, akkor megint ott vagyunk, hogy utazni kell, és keresni a lehetőségeket és akármi.

Nyilván szerelemmel szembemenni nehéz, de az elsőnek leírt ingatlant max hétvégi háznak tudnám elképzelni, ahova megyünk téli-nyári szünetekben, ha tudunk távmunkából is dolgozni, egyébként szerintem csak a jó levegő és szép táj nem lenne NEKEM elég ahhoz, hogy a másik hely pozitívumait mellőzzem. Egyszerűen nincs egy súlyban, szerintem.

De ez én vagyok, nyilván másnak lehetnek mások a fontosak és prioritások, de őszintén szólva én most 2 gyerekkel nagyon örülök neki, hogy nem vagyunk autóhoz kötve (pedig még kicsik, a nagyobb is csak középsős óvodás), minden sétatávon belül van, vagy jól megközelíthető tömegközlekedéssel/autóval. Szép helyekre meg megyünk hétvégén, amikor ki tudjuk élvezni, mert a hétköznapokban úgyis alig vagyunk otthon.

A kilátást, a környéket idő után megszokod.

Viszont azt, hogy nem tudsz rendesen pakolni, hogy félsz, hogy körülményes a hazajutás, ebbe mindbe inkább egyre inkább beleunsz.

Hozzánk van közel dunaparti erdő, gyönyörű hely, de pl. szürkület táján már nem szívesen futnék ott nőként sem kutyával, sem anélkül. Mondjuk én besz*ri vagyok. A buszmegálló 15 perc gyalog, de át kell jönni az erdő egy részén. Én nőként totál be vagyok sz*rva, ha sötétben kell ott átjönnöm, pedig az a rész pont kivan világítva. (Mondjuk a férjem mindig kiröhög, ő nem ilyen parás.) Nekünk ez pl. nagy problémánk, mert a saját félelmeimből adódóan nem szívesen fogom engedni egyedül a lányainkat sem közlekedni szerintem. (Még messze van, de most így érzem.) Ilyen szempontból ez a hely nem praktikus, mindig ránk lesznek szorulva.

A másik szívfájdalom az ingatlan elrendezése. Teljesen felújított, modern, nyilván hálás vagyok azért, hogy ilyen házban lakhatunk, de ha már egyszer teljesen szétbombázták, szánhattak volna rá picit többet és belefért volna egy pici gardrób/mosókonyha. Vagyis éppen a pakolófelület, amit te is megkérdőjelezel már előre. Én nem hiányoltam már előre, azt gondoltam elegendő lesz a tér, ahogy van, de amikor költöztünk, csak egy babánk volt minimális cuccal, mostmár két gyerekünk van és azt érzem, hogy ahogy nőnek, úgy lesz egyre kevesebb a hely is0, pedig igyekszünk folyamatosan szelektálni, nem gyűjtögetünk. Együtt lehet ezzel élni, van pince (száraz, meleg, világos), le lehet vinni a szezonális váltás ruhákat, bőven elférünk, de macerásabb így.

Mindezek ellenére én imádok itt élni, de sajnos tudom, hogy valószínű nem ez a végállomásunk, mert nem lesz praktikus, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, illetve egyéb szempontok miatt sem. Mindegy.

A lényeg, hogyha a környék egyébként jó, én egyértelműen a praktikumot választanám! Erdőbe, hegyoldalba meg elmegyünk hétvégézni valahova, ha vágyunk rá.