Szerintetek aki azt mondja:"jajjde jó, nyugalom lesz a kertesház", az végül mire alapozza ezt?

Mi főút melletti, 32 lakásos társasházban laktunk, ahol az erkélyek alatt voltak a parkolóhelyek.

Állandó autó zúgás, parkoló autó hang, ajtócsapkodás, gyerek nyígás. A szomszédunk egy davkorszakos kisgyerekes pár volt, a gyerek üvöltés olyan volt, mintha az ágyunk mellett hisztizne... A fürdőben reggelente a felettünk lévő (szerintem tüdőbajos) szomszéd turházását hallgattuk és nem sikerült rájönni ki, de valamelyik szomszéd csaj szexuális életét is pontosan ismertük, mert a nyögései kristály tisztán áthallatszottak.

Na most ehhez képest elköltöztünk egy családi házba, ami egy zsákutcában van, a forgalom minimális. Nem 30 szomszéd menetelését (autó) halljuk reggel-este, csak 4-ét. A szembeszomszédoknak zsepi telkenvan, egy fűnyírásuk kb. 5,5 perc. A mi oldalunkon nagy telkek van, de az egyik szomszéd viszonylag távol van, kb. fel sem tűnik, ha kint van/füvet nyír, a másiknak meg alig van mellettünk füves területe, a ház mögött meg szintén nem zavaró már, hogyha 2-3 hetente nekiáll nyírni.

Szexuális életet, turházást, hisztit, stb., vagyis más magánéletét abszolút nem halljuk. Itthon vagyok a gyerekekkel már harmadik éve. Ebből egyet még a lakásban laktunk, kb. úgy éreztem megkattanok. Két éve lakunk a házunkban, nekem ez ahhoz képest nyugalom és felüdülés. Persze füvet kell nyírni olykor, meg ha van rá igény, akkor virágot ültetni, locsolni (de ez elhagyható). Részemről ennyi, de lehet csak szerencsés környéket fogtunk ki hasonló igényű szomszédokkal.