Melyik opció a kevésbé rosszabb?

#10 "Ja, végűlis elkötelezni magad 40-60 évnyi alberletre, ami folyamatosan emelkedik, ahonnan barmikor kitehetnek sokkal jobb ötlet."

Fiatalként testközelből tapasztaltuk az egyetem után, milyen más utakat lehet bejárni.

Mi korán kezdtünk takarékoskodni, beértük kis szobával több évig a párommal, utána viszont tudtunk egy picike lakást venni szülői segítséggel. Ami pénzünk volt az ennek visszafizetésére mehetett utána évekig, de volt már saját lakásunk és amikor nagyobba kellett költöznünk mert mér gyerekeink lettek, akkor csak a különbözetet kellett előteremtenünk.

Aki velünk végzett barátunk és nálunk sokkal jobban keresett az meg lakbért kellett fizessen a lakásáért, erre elment a megtakarítani való pénze és még akkor is ugyanúgy nem volt saját lakása csak fizette a bérleti díjat, amikor mi már a másodikba költöztünk.

De tavaly volt egy írás is ami keringett a neten egy Ausztriában dolgozó magyartól, aki nagyszerűen élte az életét kint egy kényelmes, szép bérlakásban. Csak épp pont arról szólt, hogy ő már vagy 15 éve fizeti a havi bérleti díját, jól él ugyan, de rádöbbent, hogy ennyi év következtével sincsen semmije. Ha tovább folytatja akkor újabb 15 év múlva se lesz, 30 év múlva se lesz, miközben az itthon nehezebben élő, kevésbé szép lakásban lakó barátainak, rokonainak meg mindnek lesz saját lakása. Jobban keres, jobban és, de neki nem lesz idős korára semmije, ő nem tud ráhagyni a gyerekeire még egy lakást sem ha meghal. Miközben ha kicsit többet fizetne a lakbér helyett hitelre akkor ez másképp lehetne.

Szülőknél nem tudsz leválasztani egy külön lakrészt?

Wc, fürdő, kis konyha meg egy szoba kell külön. Jó nyilván ebbe is bele kell tolni pénzt, én férfiként sok mindenhez értek ha megfelelőek az épület adottságai akkor magamnak mindent meg tudok csinálni és ezen rengeteg pénzt lehet megfogni. Akkor ez a hely mindig ott lesz neked vissza tudsz menni ha gáz van.

Vagy külföldön keresnék jobban fizető munkát.