Amikor eladtátok az első lakásotok / ingatlanotok, nehezen hoztátok meg a döntést, sajnáltátok esetleg?

Nem volt nehéz, mert kinőttük és gyerekkel már kevésbé volt optimális. Csak 5 évet laktunk ott, de mégis az első lakásunk volt, pontosan tudom, hogy pl. mennyi idő volt kigazdálkodni a beépített szekrényünket, ami az én terveim alapján készült el, mennyi energiát fektettem a lámpákba, karnisokba, függönyökbe, konyhabútorba, meg ilyenek. Fájt érte a szívem, az utolsó napokban pörögtek előttem az emlékek, milyen izgatottak voltunk, amikor beköltöztünk, hogy újítottuk fel, oda vittük haza a babánkat, stb. Az utolsó este konkrétan megsirattam, szóval így egy picit nehéz volt igen, de ésszel tudtam, hogy ez a jó döntés, nem szolgál már ki minket, sokkal kényelmesebb élet várt ránk. Szóval nem sokáig tartott a búslakodás, átvette a helyét az újért való lelkesedés, a színválasztás, a berendezés, stb. Szóval kezdetét vette az új élményteremtés. Egyáltalán nem bántuk meg, tudtuk, hogy azt a lakást nem egy életre vettük.

És még valami. Bármennyi pénzünk lett volna, azt a lakást nem tartottuk volna meg befektetésként. Az érzelmi szálak miatt teljesen kiborultam volna, ha valaki valamiben kárt tesz. Tehát ez is egy könnyítő elem volt a döntésben.