Melyik alternatívát választanátok fiatalon, ha szeretnétek saját otthonra gyűjteni?
Sziasztok!
Teljesen komoly a kérdésem, kérlek titeket, hogy ennek megfelelően válaszoljatok.
Barátom budapesti, én vidéki vagyok, 24 évesek vagyunk és nagyjából 1 éve élünk együtt albérletben. Most végeztünk az egyetemmel és Pesten dolgozunk. Mivel 5 éve alkotunk egy párt, már tervezzük a közös jövőnket. Engem viszont ez hatalmas stresszben tart, kilátástalannak látom a helyzetet, mivel magam körül is azt tapasztalom, hogy akik már jutottak ekkorra valamire (meg van a telek és építkeznek, vagy már akár vettek ingatlant) mind erős anyagi háttérrel és támogatással indultak a családjuk jóvoltából, viszont ez a szerencse sajnos nem mindenkinek adatik meg. Ennek fényében olvassátok a kérdésem.
Kettőnk havi nettó jövedelme átlagosan 700e Ft. Az albérletre kidobott pénz épp olyan, mintha minden hónapban felgyújtanám, vagy az ablakon szórnánk ki azt az összeget. Semmi értelme, szerintem ez így nem mehet tovább, nem tudunk félretenni.
Párom szülei lakásban élnek, az nem lehetett volna alternatíva, hogy ott maradjunk, semmi privát szféra, el se fértünk volna a szobában.
Jelenleg ez a 2 alternatíva merült fel, ami megoldásul szolgálhat:
Szüleimnek van egy akkora vidéki háza kisvárosban, ahol kényelmesen el lehet férni akár egy második lakrészen, egy egész emeleten, ahol el tudnánk kezdeni többet félretenni. Mivel távolról is végezhető a munkánk, valószínű, meg lehetne oldani. Ebben az a negatívum, hogy a város elhelyezkedése nem túl szerencsés, viszonylag messze van a fővárostól, de nincs messze a nyugati határ.
A másik alternatíva, amihez sajnos sokan fordulnak itthon a korunkbeliek, hogy kimennénk külföldre megpróbálni a szerencsénket. Több országban is vannak kint barátaink, akiktől tudunk segítséget kérni, valamint párom családja ebben mögénk állt, hogy támogatnának benne, hiszen páromnak olyan végzettsége és szaktudása van, amit ott jobban tudna hasznosítani, mint itthon. Az én végzettségem sem köt haza.
Ti mit gondoltok, mit választanátok? Azt mindenképp esélytelennek tartom, hogy nagy volumenű anyagi támogatás, megörökölt ingatlan hiányában, valamint egy albérlet fenntartása mellett lehetséges volna saját ingatlant vásárolni.. És akkor a gyerek kérdésről még nem is beszélve, azon még csak nem is gondolkozunk.
Köszi a válaszokat!
válasza:Köszi az eddigi válaszokat, nagyon jók amúgy, mindből kiveszek valami hasznos infót.
Abban egyébként biztosak vagyunk, hogyha maradnánk is itthon, nem Budapesten, mert az konkrétan megfizethetetlen. Egy kis vidéki családi házon gondolkoznánk, hiszen rugalmas munkavégzéssel nem lenne akadály.
#11 értem, igazad van ebben, de én többet törlesztek 15-nél, azzal nagyon lassan haladnék. 30-35-öt szoktam.
válasza: válasza: válasza:Én a helyzetekben biztos, hogy a nyugati határszélre költöznek, teljesen értelmetlen Budapesthez ragaszkodni. Tapasztalatból mondom, én is ilyen részen lakom.
A fővároshoz képest sokkal egészségesebb élhettek, és itt nem csak a jó levegőre gondolok.
#13
Ezt nagyon jó, hogy írtad, köszi! Lehet optimistábbnak kellene lennem ebből a szempontból, és nem félve gyorsan szabadulnom a törlesztéstől, hanem elhinni, hogy igenis leszünk erősebb anyagi helyzetben, mivel még “frissek” vagyunk a munkaerőpiacon.
Valamint az inflációra nem is gondoltam most ebben az esetben. Persze ebben csak reménykedem, mert akkor lenne reális, ha marad rajta a 0% kamat, mivel ez a DH2. Ha így marad, biztosan fog inflálódni.
#15
Mindenképp arra szeretnénk venni sz irányt, ha mozgunk innét, és itt maradunk belföldön. Csak az a baj egyébként, hogy az egyéb életkörülmények és politikai helyzet sokszor erősebb motiváló tényező arra, hogy kimenjünk, mint a fizetés.. Eléggé el vagyunk keseredve mi lesz így itthon, merre haladunk tovább, nem úgy tűnik, mintha változás akarna lenni. És a gyermekeinknek sem lenne mindegy, hogy milyen oktatásban részesülnek, amiket pedagógus barátaim mesélnek nap mint nap, nagyon elszomorító. Van ahol még órarend sincs a gyerekeknek összeállítva, de a tanárhiány már nagyon durva szintet ért el. Ebből kifolyólag az emberek hozzáállása és habitusa sem ad túl kellemes légkört. De ezt csak úgy merem írni, hogy sokat jártam külföldön, akár barátainknál, akik kint élnek, akár üzleti úton és ég és föld ezekben a különbség. Szeretek itthon lenni, persze, hogy hiányozna a család is, de ha előre gondolkozom, a jövőnkön, nem tudom elvetni az ötletet, hogy menjünk..
Persze ott sem olyan egyszerű, én ezt tudom, de nekem még egy ismerősöm sem bánta meg, én nem jöttek haza. Persze nem is ész nélkül, tervek nélkül mentek ki ők sem, fixen meg volt a munka mire kimentek, valamint elegendő félretett pénzzel indultak neki.
válasza:
válasza:Mi a szakmátok?
Részemről egy út lenne jelenleg, az pedig az itthon. Ezen belül pedig költöznénk szülőkhöz, dolgoznánk otthonról és 1-2 év múlva meglátjuk merre alakul az életünk.
Amikor kiléptem hasonló körülményekkel az egyetemről 9 éve nettó 150 ezer forintos fizetéssel, ENYHÉN SZÓLVA teljes pánik uralkodott el rajtam. Ez pedig egy kezdő mérnök fizetés volt, bár nem a legkeresetebb top mérnöki szak, de na... És már örültem, hogy legalább ennyit megkapok. (50+rezsi volt baráti alapon a bérleti díjam)
9 év telt el. Megismertem a páromat, aki szintén műszaki vonalon mozog és szintén nem top keresett szakmában. Vettünk és kifizettünk egy lakást, összeházasodtunk, gyerekünk született és családi házba költöztünk, így visszatekintve a pánik totál felesleges volt. Egy utat kell kijelölni és azt határozottan járni, törtetni, ambíciózusan menni előre. Majd ha azt érzitek, hogy ez nem az az út, akkor váltani, jobb lehetőségeket keresni. Így lehet fejlődni és folyamatosan előrébb lépni, elérni egy kényelmes, nyugalmas életszínvonalat viszonylag gyorsan.
Ti eljutottatok az első olyan pontra, amikor (amúgy nagyon helyesen) felismertétek, hogy a ti utatok lehet hogy nem tart Budapesten. Azért mondom, hogy lehet, mert azért léteznek olyan szakmák, ahol előnyben van az ember azért a főváros közelségével.
Nekem hiába mondja bárki, hogy menjünk külföldre, 4-szer ennyit keresnénk... Oké, és? Cserébe az idős nagymamám, vagy anyósom nem lesz szerves része az életünknek az utolsó éveiben. A baráti összejövetelek messenger üzenetekké alakulnak, a gyerekeim törni fogják az anyanyelvünket, vagy ne adj isten nehezített is lesz a kommunikáció a családtagjainkkal. Lemaradunk szülinapokról, közös karácsonyokról, kertipartikról. Számomra ennél szomorúbb nincs és nagyon komoly ok kellene ahhoz, hogy mi elinduljunk. De! Nem is szorulunk rá, így nincs az a pénz, ami a szeretetet és az emberi kapcsolatokat "fedezné". Így is nehezített körülmény már, hogy szétszóródtunk az országban, de ez még a legtávolabbi egyénnel is max 2 óra. Valakinek egyszerűen nem ér annyit. Másnak igen. Ezt nektek kell tudni és eldönteni, az anyagi része nyilván nem kérdés. Lassan Kirgizisztán is jobb alternatíva lehet...
válasza:Kimenni külföldre akkor érdemes, ha dolgozni mentek ki, nem élni. Tesómék és egy barátom is kiment Németországba a feleségével. Tesómék szállodában dolgoznak (van szállás és kaja ingyen), barátomék meg “normálisan”, értsd: albérletben élnek, nyilván ők tudnak németül és jobban is keresnek emiatt, viszont a kiadásuk annyival több, hogy félretenni alig tudnak. Persze ha lenne ott saját lakás akkor vagy kétszer jobb színvonalon élnének mint Magyarországon, de viszi a pénzt az albérlet is. Ezért mondom ha külföldre mész, csak úgy, hogy meghúzod a nadrágszíjat, mert másképp nem fog összejönni a pénz.
Ha távmunka van az első általad említett alternatíva is jó megoldás szerintem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!