Szerintetek egy kifizetett saját lakás mentálisan mennyivel megnyugtatóbb, mint mondjuk albérletben élni?
Sok ismerősöm jön ezzel, hogy nekik nem kell "nyugati módra" saját lakás, így legalább nem ragadnak bele egy esetleges rossz lakásba, én nem értek nagyon ezzel egyet, de ez nem jelenti azt, hogy nekem van igazam.
Én kifejezettem utáltam továbbköltözni mindig, nagy nehezen összeszedtem egy panellakásnak az árát, de annak is úgy örülök, mint más szerintem egy villának.
Nekem sokkal megnyugtatóbb.
Tegyük fel munkanélküli leszel (vagy rokkant). Alkalmi munkákból, rok.nyugdíjból meg effélékből szegényesen meg tudsz élni.
Na, itt jön a különbség: ha van saját, tehermentes lakásod, akkor legalább ez biztos pont az életedben. Albérletnél meg ha nem tudod minden hónapban összekaparni a bérleti díjat (ami adott esetben simán lehet annyi, mint az összes többi kiadásod együttvéve), akkor csomagolhatsz és mehetsz a híd alá vagy a hajléktalanszállóra lakni. Onnan pedig a legtöbb ember már nem tud visszakapaszkodni, hanem leromlik és pár év alatt meghal. Azt olvastam egyszer valahol, hogy ha valaki egy telet eltölt hajléktalanként, annak az egészsége már sosem lesz olyan, mint előtte volt.
Nekem már a hiteles saját ingatlan is nyugtató mentálisan (havi 34 ezer a törlesztő, ha akarnánk, már kifizettük volna).
Nem lebeg a fejem felett, hogy holnap szól a tulaj, hogy 30 napom van elhagyni az ingatlant, nem kell azon aggódnom, hogy minden szirszarért vitázni kell az kinek a költsége, stb. A magam ura vagyok.
Arról nem is beszélve, hogy családdal mennyivel biztosabb és tervezhetőbb. Mellesleg lepattant sz*r, piacképtelen helyen mi sem vettünk volna ingatlant, így sosem értem hogy mit ért valaki az alatt, hogy "beleragadunk". De azt sem értem, hogy "röghöz köt". Ha holnap úgy döntünk borítunk mindent, mert az ország másik végében jobb melót találunk, akkor ezt kiadjuk, ott pedig kiveszünk egy másikat, aztán majd meglátjuk mennyire jönnek be a számításaink, lecseréljük-e az ingatlanunkat helyire.
Teljesen jól látjátok.
2-es nagyon tetszik a rugalmas gondolkodásod, sajnos sokan ezzel nem értenek egyet, de én nagyon hozzád hasonlóan gondolkozom.
Saját ház hitellel.
Ez kb számomra olyan, mint mikor hó végén megmarad az összbevételed fele harmada megtakarításnak.
Jelzáloggal is el lehet adni, és tovább lehet állni, a tökéből pedig lehet venni másikat. Azok ragaszkodnak az albérlethez, akik képtelenek össze szedni sajátra az önerőt. Ők azok akik mindig mondják, mert nyugaton is ezt csinálják. Persze ez így van, csak az nem mindegy mennyi pénzből kell gazdálkodni, nyugdíjasként. Nyugaton aki megteheti éppen úgy vesz saját lakást, csak ezt sosem említik meg... Míg az átlag német nyugdíjas az albérlet mellett 5 évente "eldobja" a kocsiját, és vesz egy újat. Addig az átlag magyar nyugdíjas örül, ha hó végén marad pénze, vagy éppen decemberben nem kellett neki 16°C-ban vacogni, mert ki tudta fizetni a 18-19°C-ra fűtött lakás gáz számláját. A magyar nyugdíjasok nagy része 180-260000 ft-ből él, ha jól emlékszem talán 20%-nak magasabb 300000-nél. Szóval a legtöbb magyar nyugdíjasnak csak álom marad az átlag német nyugdíjas "eldobott" autója!
Ha pedig saját lakásban él az átlag magyar nyugdíjas, valószínűleg kevesebb stressz éri és még gyógyszerekre is marad pénze.
Szerintem se lehet összehasonlítani a kettőt.
Gondolj bele fel akarsz tenni egy képet a falra,albérletnél a tulaj ott üvöltözne veled hogy hogy képzeld,hogy szöget ütsz a falba,sajátodnál pedig csak simán fel teszed.
És ezer egy ilyet lehet mondani
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!