Mi lesz ezzel a sok fiatallal? Hogy lesz saját lakásuk, egzisztenciájuk?A lakáshitelek az egekben! Aki nem gazdag családba születik, mi lesz vele?

49: ha nullára jössz ki akkor tényleg nem sok értelme van ezt folytatni. Mennek külföldre. Legalabb egy kis lakás onreszet összehozni

. Aztan albi helyett fizethetnéd a törlesztőt is akár.

48 vagyok

#50

Én erőltetem ezt az otthon élek még, de van hely témát, viszont komolyabban gondolkodó korombeli nő ezt nehezményezi, fruskákkal meg nem lehet tervezni.

45+

"Tehát így a remény saját lakásra, egyenlő a nullával. Hitelt nem tudok felvenni, önerőm nincs, 0 Ft-om van, de a lakáshitelek is az egekben vannak."

Na ez a tipikus példája annak, hogy az emberek nem akarnak kilépni a komfort zónájukból, és semmit nem tesznek egy lakásért.

Neked kb az a megoldás, hogy kimész külföldre, és a lehető legtöbb pénzt félre teszed! 5 év alatt min 60000 eurót félre lehet tenni, szakmunkásként meg kb a dupláját. Aztán egyből meg van az önerő!

Én a több generáció együtt élése vitához szólnék hozzá. Az tény, hogy régen mások voltak az igények, de az is tény, hogy valamivel könnyebb volt saját ingatlanhoz jutni. Akár beszéljünk a falubéli kaláka építkezésekről, vagy a kiárusított panelekről, tök mindegy...

Otthon van a családi ház, ami alkalmas lett volna arra, hogy én, vagy a tesóm 30+ évesen is ott éljünk, akár az egyikünk ott is alapítson családot. De a mi generációnk pont az, akik végignézték fiatal felnőttként, ahogy a válság alatt a vidéki családok széthullanak, mert a munkahelyek borzasztó iramban szűntek meg, minden házaspár szétszakadt a család gazdasági fenntartása érdekében. A férfi elment nagyobb városba, vagy külföldre dolgozni... Némely házasság túlélte, de nagyon sok nem. Ha valamire, hát ilyen életre nem vágytam, így én 180 km-re költöztem a családomtól a nyugodtabb élet reményében és nagyon nagyon sokan tettek így az én generációmból már, ahogy ez azóta is mondhatni alap szinte. Ott nem tudtam volna úgy elhelyezkedni, hogy kilátásom legyen külön életre.

Szóval a képet azért árnyalja a vándorlás is, ami miatt sok esetben már nem csak nem akar, de nem is tud több generáció együtt élni.

#49

Most nem a már hallott gúnyos hangsúllyal, de többet kell keresni.

Klisé, klisé meg könnyű mondani, de ma már számos olyan terület van itthon is, amivel bőven az átlag felett lehet keresni.

A saját ismerosi körömben nézem és hallgatom végig, hogy általában nem azzal van a baj, hogy kevés a pénz, hanem azzal, hogy nem is tesznek ellene. Ilyen pl a minek vállaljam be a szombati túlórát, nem eri meg nekem az a 20-25.000, hogy ne legyen szabad hétvégém.

Majd ez után természetesen jön a régen mennyivel könnyebb volt, építkeztek, segítettek egymásnak.

Aztán én ilyenkor szoktam megjegyezni, hogy igen.. csak akkor reggel 6tól robot a földeken vagy az aktuális munkahelyen, majd sötétedésig a telken egy éven keresztül minden nap. Könnyebb volt félretenni? Persze mert nem volt ido úgy költeni a pénzt. Rengetegen havi 10-20.000t adnak különböző streaming szolgaltatoknak, yt és spotify premium stb stb stb…

Ezek azért az évek alatt igen jelentős összegek.

Lehet hogy anyagilag sokkal kevesebbett kellett anno a nagyszüleinknek beletenni 1-1 ilyen projektbe, de 100x annyi munka volt mögötte, mint most.

És nem.. én se vagyok szent, nekem se áll otthon hegyekben a pénz. Csak szimplán a rendszer meg mások hibaztatasa helyett, pontosan tisztában vagyok azzal, hogy mennyi felesleges kiadásom van, es vállalom ezeket ennek tudatában is, hogy mas x dologról le mondok, minden komplexus nélkül..

"Nem tudom mások hogy vesznek lakást, de én örülök, ha a fizetésemből minden napi kajára, bérletre és lakbérre, rezsire (albérletben), telik úgy, hogy a hónap végén 0-án vagyok.

Tehát így a remény saját lakásra, egyenlő a nullával. Hitelt nem tudok felvenni, önerőm nincs, 0 Ft-om van, de a lakáshitelek is az egekben vannak.

....és gondolom, nem én vagyok egyedül ezzel! A társadalmi nyomás pedig mindenkit frusztráltá tesz....mert ugyebár telnek az évek....valamit azért illő lenne felmutatni és semmim nincs! Mint, ahogy írtam, örülök, ha hó végén 0-án vagyok. Csak a megélhetésért dolgozom!"

Egy az egyben ez volt az életérzésük a 90-es évek fiataljainak is, nyugi.