Mennyivel volt nehezebb (vagy könnyebb) régen lakást venni, mint most?

Én inkább azt mondanám, hogy átalakult a társadalmi rendszerünk.

Régen egy szocialista, a szegényeket támogató rendszer volt, ezért ők is aránylag könnyen vettek lakást.

Ma egy hogy is hívjuk illeberális kapitalista (?) gazdaságunk van, aminek lényege, hogy a kis keresetűek Magyarországon fizetik a jövedelmükhöz képest a legtöbb (az egyik legtöbb) adót az EU-ban, miközben egy vállalkozó pl. minimálisan adózik a többszörös bevétele után.

Ezért jelenleg minél jobb módú vagy, annál gyorsabban tudsz gazdagodni itthon és minél rosszabbul élsz, annál nehezebb kitörni.

Ezért a kérdésre is nehéz válaszolni, mert anyósomék tanárok, esélytelen, hogy tudnának venni egy lakást, sőt volt egy plusz lakásuk, amit el kellett adniuk, hogy korszerűsítsék azt a házat, amiben laknak, hogy ne évi 1.2 milliós gázszámlájuk legyen.

Ugyanakkor az egyik haverunk most vett szülői támogatás nélkül egyedülállóként, 30 évesen (tehát se csok, se babaváró, se 25 év alatti szja kedvezmény, se semmi), 75 milliós lakást a corvin negyedben, 5 év munka után. A másik vállalkozó haverunk meg 120 milliós lakást vett a második kerületben, szintén 5 év után (mondjuk neki van felesége meg van egy gyerekük).

Mi most vagyunk épp lakáskeresésben és siralmas a helyzet.

Anyósomék anno simán felépítettek egy 120 nm, emeletes házat, a szüleim a '90 években, az akkori Szerbiában, a hiperinfláció közepén építkeztek.

Mi most két tanári fizetésből (1 gyerekkel) nem tudunk a környéken ingatlant vásárolni, az építkezés meg egyenesen kizárt dolog.

Én egyelőre nem tapasztalom az árak visszaesését, sőt! A környékünkön egyre növekednek az ingatlan árak, pl egy vályogház 20 milla, egy 50 nm panel 30 milla, egy kádárkoca 40 milla (és ezek mind-mind komoly felújításra ítélt ingatlanok)