Az tényleg igaz, hogy a rendszerváltás után a tanácsi lakásokat "fillérekért" meg lehetett venni?

De nem mindenkinek volt tanácsi lakása.

Azért is meg kellett harcolni, örökölni, gyereket szülni, stb.

Csak a benne lakók tudták kedvezményesen megvenni.

Egyébként 2000 körül, amikor egy komfort nélküli szoba-konyha volt 4-5-6 millió, akkor a fizetés volt kb 30 ezer forint.

És a mostani fiatalok nem költöznének egy folyosón végén lévő lepukkant lakásba, most már jóval nagyobbak az igények.

11. Így van, ahogy írod. Mi is hány évet vártunk arra gyerekkel, hogy a tanács egy normális lakást kiutaljon. Vidéken a városokon kívül volt egyáltalán olyan, hogy tanácsi lakás?

Azt számolgattam, hogyha 1993-ban 9000 volt a minimálbér és a kétszobás panelomnak 1,7 millió volt az értéke az olyan, mintha most a 230 ezres minimálbérnél 43 millió lenne egy ilyen lakás. Hogy könnyebb volt-e az élet akkoriban? Akkor sem volt könnyű. A rendszerváltás utáni években óriási volt a munkanélküliség, az infláció 92-93-ban 23 % körül volt. Talán alacsonyabbak voltak az igényeink, mert a szocializmusban úgy nőttünk fel, hogy igazából nem volt semmink.

"Most gazdagság van?"

Nézd, bent a cégnél egyedül én iszok csapvizet. Mindenki boltban vásárolt levet, üdítőt, ásványvizet, energia-italt fogyaszt. A munkatársak nagy része szakképesítést nem igénylő feladatokat lát el. De mindenkinek a bére, jó 150 ezer forinttal magasabb mint a minimálbér, vagy mint a garantált bérminimum. Nyilván megbecsülöm őket, mert nem akarok új munkerő betanításával vesződni. Inkább a régi, bevált dolgozókat tartom meg. Tavaly emiatt 2 alkalommal is volt átlag feletti béremelés. Meg akartam tartani őket. Amikor az idén az első munkanapon bejelentettem, hogy 12% béremelést kapnak január 1-től, többen zúgolódni kezdtek, hogy nagyon magas az infláció, nem lehet megélni a fizetésből.

Egy halogató kézmozdulattal kértem egy kis időt a válaszhoz, közben odamentem a kézmosónál lévő poharamhoz, tele eresztettem vízzel, majd azt kortyolgatva visszasétáltam oda, ahol korábban álltam:

- Úgy gondolom, nincs ekkora baj, mint amiről beszéltek. Honnan gondolom? Nem is gondolom. Látom. Tudom. Én 40 éve csapvizet iszom. Ti meg olyan tehetősek vagytok, hogy energia-ital és palackozott víz nélkül el sem tudjátok képzelni az életeteket. Van aki az egész heti adagját behozza hétfőn, és ott áll halomban az étkezőben. A csapból meg 1 forintért folyik literje. Ti mennyit fizettek literjéért? Na, ebből következtetem, hogy nincs égető gond a fizetésekkel...

Aztán bekortyoltam a maradékot, és mivel senki nem szólalt meg, mentem a dolgomra, ügyet intézni a könyvelőhöz...

Szóval gazdagság van, igen! Már nem jó a csapvíz senkinek, ha szomjas, akkora gazdagság van...

Meg a mai napig is van.

Nekünk is így lett lakásunk.

KB 10 évig laktunk "albérletben" ebben a lakásban, aztán megvettuk igen jutányos áron.

Annyi a titok hogy az önkormányzattól kell vásárolni.

18!

2003ban kaptunk önkormányzati lakást, 2016-ig nem volt lehetőségünk megvenni. 2016ban vettük meg 5M forintért, ma pedig ér kB 25 milliót,vagy többet.

Ehhez nagy szerencse kell hogy egyáltalán kapj ilyen lakást. De nem lehetetlen.