Én örökségből vettem lakást, de pl. a barátaimnak, ismerőseimnek hogy lesz saját lakása, akik nem keresnek milliókat?

9-es válaszolóval egyetértek. A nagymamám leélt egy életet úgy, hogy a Balatont sem látta, a mi generációnknak meg alap, hogy wellneszelgetni megy, meg étterembe, meg tengerpartra nyaralni, meg edzőterembe edzegetni, meg nem tudom. Nem mondom, hogy ez hibás gondolkozás, csak hogy más.

Ha egy pár egy évben 4-5 millió forintot összetud gyűjteni, azt azért nem nevezném kilátástalan helyzetnek, márpedig ha van 0,8-1 milliós bevétele egy fiatal párnak, akkor annak azért mennie kéne. Egyedülállóként nagyobb szívás a helyzet, ez biztos, de nem szabad feladni. Én erre is sok jó példát látok.

Az pedig életkori sajátosság szerintem, hogy huszonévesen az ember kilátástalannak érez mindent. Mi is így éreztünk, pedig éppen csak 30 felett vagyunk valamivel. Albérletben tengődtünk másokkal és a haveri társaságban azon síránkoztunk, hogy mikor lesz nekünk saját ingatlanunk. Hát így vagy úgy, de mindenkinek lett azóta! Nettó 150 ezer forint volt a fizetésem, amikor kedvezményesen egy kollégámtól 50+ rezsiért béreltük ki az első bérleményünket (kb. 40 e volt a rezsi) ketten, akkor még egy haverral. Hónapról hónapra éltem pályakezdő mérnökként. Ez most sem változott. Valahol szerencsésnek lehet nevezni, mert mi 2017-ben ugrottunk bele a mostmár férjemmel a lakásvásárlásba, de tudom, hogy nekünk az akkor nagy fejfájást okozott. Minimális önerővel, mindenünket beletolva vettük meg, hónapokig számolgattuk utána, hogy bútor, vagy kaja!? Közel sem volt biztos, hogy az idő nekünk kedvez, de végül nyilván örülök, hogy akkor ezt megléptük. Azóta született egy gyerekünk, picit távolabbi agglomerációban családiházat vettünk éppen most, megint némi hitellel. Közel sem ideális az időzítés, de az elmúlt 7 évben megtanultuk, hogy nincs olyan, hogy ideális. Sosem lehet tud i mit hoz a holnap, elleben utólag könnyű okosnak lenni.

Aki egyedül próbál életben maradni, ingatlant vásárolni, azt nem irigylem, tényleg. Egy korrektül kereső párnál viszont azért nem lehetetlen a helyzet, de én pont azt látom, amit írtál. Inkább feladták, elutazgatják és felélik a pénzt, közben meg sírnak, hogy ekkora fizetéssel sem megy. Ne haragudj, de ezeknek a fiataloknak a szavára nem adnék... Lehet találni arany közepet.

#9-es vagyok. Ezzel azt akartam mondani, hogy az ingatlanhoz jutás mindig is nagy lemondásokkal járt. Nem volt ez másképpen 40 évvel ezelőtt sem, most sem az átlagembernek. Csak ma már más a gondolkodás. A '80-as években nem a nyaralás, szórakozás volt a prioritás egy fiatal párnak, hanem az otthonteremtés, ezért hajlandóak voltak lemondani a "luxus" kiadásokról. Erre írtam, hogy változtak az igények.

Mellesleg, az annyira irigyelt Nyugaton és Amerikában sem olyan általános a saját lakás. Az emberek nagyon nagy része úgy éli le az életét, hogy bérelt lakásban lakik, mert az ottani nagyságrendekkel magasabb fizetések sem elegendőek a saját lakáshoz jutáshoz, illetve ott is csak nagyon kemény és hosszú jelzáloghitellel lehet lakáshoz jutni. Nem magyar sajátosság. Nem véletlenül durrant akkorát a 2008-as ingatlanlufi.

Nekunk nincs oroksegunk, alberletben elunk, jo helyen, nagyon jo aron, ahova szulethet is gyerek plusz allatbarat. 5 eve lakunk itt, 5 eve semmit nem emelt a foberlonk, neki az a lenyeges, hogy valaki karbantartsa a lakasat es fizesse a rezsit, kozoskoltseget, az alberlet dij csak jelkepes dolog.

Ameddig nem kell mennunk innen, addig nem is fogunk felvenni hitelt, plane a mostani kamatkornyezetben. Egy evben felreteszunk kb. 3,5 milliot evi 2 utazgatas mellett, viszont ezen a kornyeken, ahol most lakunk nem tudnank teljes eladosodas nelkul meg egy 40 negyzetmeteres lakast sem venni, az infrastruktura miatt pedig nem akarunk "rosszabb" helyre koltozni. Szepen sporolgatunk, mobilisak maradunk, nem is biztos, hogy itt tervezunk maradni az orszagban, ilyen aron mar Ausztriaban is kapunk lakast, sokkal normalisabb kamatkornyezettel. A ferjem informatikus, en pedig mernok, ugyhogy megn normalisabban meg is lennenk fizetve kint, igaz, itt sem keresunk rosszul. Jelenleg a csalad miatt maradunk itthon, mert a szulok apolasra szorulnak.

Jelenleg semmi esélyt nem látok saját lakáshoz jutni. Ahogy nézegetem, már egy lepusztult szuterén garzont is 15-20 millióért hirdetnek, nagyon szomorú. Pedig ezek 13-20 nm-es lyukak ráadásul, ennél még az albérlet is jobban megéri, mert arra legalább nem kell költeni.

Gyűjtögetem a pénzem, kb 4,5 millióm van, ennyiből nem sokra megyek az ingatlanpiacon. Pedig menni év munkájával és spórolásával gyűlt össze, már 19-20 évesen elkezdtem félretenni minden pénzem, nem szórtam el hülyeségekre. De lehet jobban tettem volna, mert ennyiből sem lesz sosem lakásom, csak megeszi az infláció.

Sajnos manapság csak annak egyszerű az élete, aki örököl egy lakást. Nekem már a szüleimnek sincs, szóval albérletet kell fizetnem minden hónapban, ami azért sok pénz elvisz.