Fiatalok, mennyire tartjátok reménytelennek a saját lakást? (Házat nem is merek említeni)

Megmondom őszintén, én azon szerencsések közé tartozom, akiknek a szülők tudtak biztosítani saját lakást, még 2018-ban (ma ez a lakás 2x annyit ér mint akkor, grrr).

De én nem Pesten lakom, ha eladnám, ebből max. Egy lepukkantabb kis garzonra futná a fővárosban, ahová muszáj lesz elköltöznöm egyetem után, mert itt nem fogok tudni dolgozni, plusz más lehetőségektől is elesek.

Próbálok ügyeskedni, maximum diákhitelt veszek fel, ha végzek lesz belőle kb. 4 millió forintom (ami nem sokra elég a mai árak mellett, de a semminél csak jobb, meg praktikus hiteltípus).

Viszont ha meg is veszem a garzont, onnan necces továbblépni. 2 embernek már nem elég, gyereket szülni végképp nem lehetne oda, esetleg kiadni és beköltözni egy nagyobb albiba. De hát hitel mellett az eléggé finanszírozhatatlan nekem.

Úgy érzem nincs jó döntés, amit meg tudtam hozni, az teljesen kompromisszumos, előnye és hátránya is van bőven.

Jelenleg nincs párom, kicsit belefáradtam a próbálkozásba, talán ha elkerülök Budapestre, több lesz a lehetőség, de arra nem alapozhatok, hogy esetleg hasonló háttérrel jön és majd egy házasságkor közösbe téve a vagyont szerzünk egy megfelelő ingatlant együtt.

Persze sok nő ismerősöm van, akiknek sikerült úgymond jól kereső férjet kifogni, de erre tényleg nem lehet alapozni, pláne mert nem vagyok egy egyszerű eset, örülök, ha valaki elvisel. :D

Na de a személyes problémákat (mindenkinek van valamije) félretéve, ha két fiatal keres mondjuk nettó 350-et együtt, abból nem tudom hogyan lehet egy normális életet felépíteni. A közös jövőhöz minimum az egyik félnek el kéne hagynia a pályáját, vagy extra munkákat kell vállalnia, ami nagyon megterhelő.

Mondom ezt úgy, hogy ha nem vesznek fel céghez, én minimálbéren leszek majd, sajnos.

25/N