Ki mit lát a legnagyobb hátránynak a saját nyaralóban?

Nekunk Balatonon van. Vannak barataink, rokonaink de sosem jartunk ugy, ahogy az elottem szolo valaszolok leirtak. Pl. en megmondtam kerek perec, h agynemut hozzanak. A kajat is elore lebeszeltuk mindig, aki jott szepen beszallt a koltsegekbe vagy hozott ezt azt. Sosem jon senki hivatlanul, mi megmondjuk egyertelmuen, h mikor johet, mikor nem mert mas a dolgunk, masok jonnek, mast terveztunk stb. Szoval nekem fura, h felnott emberek igy hagyjak magukat kihasznalni.

Ami a hatranya az az allando gondozasa, mint egy kerteshaznak es a jarulekos koltsegek pl. ado, rezsi. Az sem mindegy hol van, celszeru a lakhelyhez kozelit valasztani.

Mi is altalaban lemegyunk, ahogy vege a sulinak es csak hebe hoba jovunk haza sulikezdesig.

11: 6-os vagyok, nálunk kicsit bonyolultabb volt a dolog, mert a nagyszülők természetesen megengedték az unokáknak, hogy kimenjenek és sosem tették szóvá, hogy nem szállnak be a költségekbe vagy a mosásba, még akkor sem, amikor már nagy teher volt nekik. Ezért ajánlottam fel, hogy megveszem tőlük és elvégeztetem a szükséges felújítást, javítást. Volt is nagy meglepetés, amikor a rokonok "bejelentkeztek" tavaly nyáron, és kiderült, hogy az már bizony nem közös nyaraló. A Duna-kanyarban van, strand a közelben, egy óra alatt kinn vagyok, a hétvégéket azóta kinn töltöm. Ha teljesen kész lesz, oda is költözöm, a budapesti lakásomat meg kiadom.

Maximum így éri meg szerintem, saját használatra, ha nincs túl messze.

15: Ezt a nyaralót még akkor vették nagyszüleim, amikor mi, az unokák kicsik voltunk. Ők örültek a kilátogató gyerekeiknek, unokáiknak, és amíg volt erejük, csinálták a kertet, rendben tartották a házat. Aztán felnőttünk, az unokatestvéreimnek gyerekei születtek, és természetesnek vették, hogy évtizedekig(!) ugyanúgy kijárhatnak a nyaralóba gyerekestől, mint annak idején. Az viszont sajnos soha nem jutott eszükbe, hogy a "nyaralás" után ottmarad a szennyes, a takarítatlan ház, arról végképp nem beszélve, hogy a tennivalókból sem ártana kivenni a részüket, ha már ott vannak. Évek óta én vittem ki nyaranta a nagyszülőket, akik ma már 90 évesek is elmúltak, és mindig én és a szüleim voltak azok, akik segítettek nekik rendet tenni, takarítani, miután a siserehad elvonult. Ők nem akartak szólni, megbántani a többi rokont, mégiscsak a családjuk.

Hát, így lett enyém a nyaraló, a nagyszüleim eladták nekem, én pedig tavaly végeztettem rajta egy komoly felújítást, ami még most is tart. A többiek részéről egy éve megy a duzzogás, hogy "akkor ő most hova menjen 3 gyerekkel nyaralni, nincs neki arra pénze..."

Ahova akar.

Ennyi a sztori :-)

Én szeretnék egy nyaralót, ha olyan lenne mint a mesékben, jó helyen és biztonságosan. Esetleg lenne valaki akinek fizetek és karbantartja, figyel rá ha nem vagyok ott.

De mára egy nyaraló is csillagászati összeg, vagy lent van a világ végén. Akkor már inkább kibérelek egyet arra a pár napra, hétre, vagy elmegyek valamerre nyaralni.

Mondjuk én alapból jobban szeretek jönni-menni, túrázni, kirándulni és halálra tudom unni magamat egy nyaralóban ha nincs program. 1-1 napos csendes kiülésre meg kocsiba ülök, kiviszem a sátramat és elvagyok bárhol.

Nyilván ha lenne egy Szentendre/Dunakanyar környéki nyaralóm, attól én sem válnék meg, akár oda is költöznék. Idősebb koromban is szívesebben lennék egy olyanban mint egy városi lakásban.

Mi tavaly adtuk el a családdal közösen birtokolt nyaralót, és igazából minden fenti probléma megvolt vele.

Alig volt használva, mert valamilyen oknál fogva mindenkinek volt valami kifogása ellene, nagy terület volt mellé, amit komoly teher és költség volt karbantartani, azonkívül maga a lejárogatás Balatonra is komoly benzinköltség volt.

A rokonság, barátok is használták, persze mindenki akkor akart odamenni, amikor mi is mentünk volna, ez meg állandó konfliktusforrás volt.