Kertes vagy társas ház előnyösebb egyedülállóként?

Én is egyedül lakom, nőként.

Én megpusztulok a lakásban. Nem szeretem az állandó négy fal közötti létet, megőrülök, hogy ha szabadban szeretnék lenni, ahol zöld is van, akkor konkrét idő kell, amikor el tudok menni egy parkba, ami ráadásul tele van emberrel. Ha lenne kertem, napi 20 perc is elegendő lenne, hogy kimenjek és csak az enyém lenne.

Ráadásul az önellátás, a vidéki, hagyományos életmód is vonz, annyira, mint semmi más. Itthon is van annyi növényem, amennyi egy lakásban és egy 1,5 négyzetméteres reális. :D Sőt, a folyosón is van egy kis sarok, az is az enyém. :D

Ráadásul otthonülős is vagyok, heti 1-2 program, sörözés, falmászás, biliárd bőven elegendő, heti 3-at már nem bírnék hosszútávon. :D

Mégis azt mondom, hogy egyedül inkább a lakás. :(

Sok időt, energiát igényel egy kertes ház. Rengeteg a "férfimunka" is, ami műszaki tudást és/vagy fizikai erőt kíván. Ráadásul én se tartom 100%-ig biztonságosnak, könnyebben törnek be, ne adj' Isten akár támadnak meg.

Viszont egy sorház megfelelő méretű kerttel (se nem túl kicsi, se nem túl nagy) el tudna csábítani.

Egyedülálló nőként vettem házat. Lakásban laktam 15 évig, az elég volt. Sok a munka a házzal, de lassacskán belejövök, és büszke vagyok rá, mikor elvégzek valami nehezebb munkát és jól sikerül. Komolyabb munkákhoz nyilván szakembert hívok.

Nem félek egyáltalán, annyi meló van a munkahelyen meg a házzal is, hogy este atom fáradtan bedőlök az ágyba, és eszembe se jut félni. Szóval be lehet vállalni. Nekem a kért miatt volt ez cél és nagyon szeretem.