Miért olyan nagy gond az osztatlan közös tulajdon egy kert esetében?

Ezekkel az a "gond", hogy nem lehet teljesen sajátként kezelni, legalábbis nem pakolhatsz ki, tárolhatsz rajta úgy dolgokat, vagy használhatod teljes egészében úgy, mintha csak a sajátod lenne, persze ebbe nem tartozik bele az, hogy kiülj olvasni, ill. napozni.

Más a helyzet olyan társasházaknál, ahol fel van parcellázva a kert, vagyis meg van határozva, melyik lakáshoz melyik kertrész tartozik, a saját részt kedved szerint alakíthatod is.

Nagyjából ennyi jutott eszembe.

#2-es#

Az ilyen kertekre általában van kertész, amit tartalmaz a ház közös költsége is, ha azonban nincs (ami a ritkább), heti beosztás van a lakások között.

Ilyenkor szokott az lenni, hogy a vehemensebb lakók ledobják oda a kocsit, szemetet, a helyi néni a felét kiskertté alakítja, esetleg önkényesen elkeríti, ráborítanak 40 köb tűzifát, stb.

Nálunk ezért minden lakáshoz ki volt jelölve egy csíknyi föld, ott azt tárolt, amit akart, gondozni is neki kellett. Működött.

Ezzel 2 gond van

- szokásjog alapján kőkeményen "befoglalják" az egyes lakók a "saját"(nak tekintett) részüket

- eladni nehezebb, mert sokakat visszarettent már a kifejezés is, ahogy téged is

Nálunk - ahol gyerekként éltem - felosztotta egymás között kb három lakó, elvárják, hogy imába legyen foglalva a nevük, mert beültették virággal (ki kérte), ellenben én játszani nem mehettem ki, mert rögtön rámszóltak, hogy Mucinéni mérges lesz, ha letaposom a füvet.

Felnőttként albérletben is laktunk ilyen helyen, ott az egyik lakó kisajátította kiskertnek a nagy részét, rákérdezett, hogy ugye nem baj, ha a "mi részünkön" is kertészkedik, mert az neki olyan megnyugtató, mondtuk, hogy nyugodtan.

Utána basztatta a tulajunkat, hogy helyettünk is ő dolgozik, mi nem foglalkozunk a közös kerttel...

Volt kis kerti padom, néha ruhát tettem ki száradni (hàtra, ahol nem látszott utcafontról és nem járt senki = nem volt útban), de ha két napig nem ültem ki, vagy az üres szárítót 20 percre otthagytam, hogy mindjárt lejár a gép, hozom az új teregetnivalót, már ugrott és b*szta be az előterünkbe, hogy minek van ott ha nem használom.

Szóval nekem az a tapasztalatom, hogy mindig valaki kisajátítja, és csak a gond van belőle. Soha többet.

Ha ronda és öreg akkor engem irritálna,

ha szép és fiatal, akkor meg az asszonyt.

:)