Ház eladások mizéria? (Hosszú történet)

Sziasztok!

Annak ellenére, hogy tudom, hogy hosszú történet, igyekszem röviden leírni. Szóval, Ausztriában akartam menni 2014-ben, mert anyám az idegeimre ment. Sok betegsége volt plusz apámat is engem is kicsinált. A duzzogások, a sértődések, az ordibálások minden. Engem anyám tett pánikbetegé, neki akart menni a szembejövő kamionnak. No de ez régen volt. Legalább 23éve.Kezeletlen pánikbeteg voltam plusz agórafóbia. Most ugyanez a helyzet. 2015 Ben mondtam apámnak,hogy költözzünk el innen. Nem! Ezt a házat ő építette. Lényeg a lényeg most megérintette a Szentlélek akkor, amikor már én is elhíztam a nyugtatóktól, most amikor 150kilós vagyok, most amikor pánikbetegség mellé újra betársult az agórafóbia, most amikor minden rokonságunkat elmart Na most adjuk el a házat! Értitek?! Lassan 3.éve nem hagytam el a falut, de most adjuk el a házat. Plusz, amint el kell a ház, én ne menjek vele.... És oda költözik a növérem falujába, de velem meg az lesz ami... És most adjuk el a házat... Most?! 5éve rám kellett volna hallgatnia, de nem. 5 elvesztegetett év. Én meg mondtam, hogy fizessen ki a házból és lelépek. Ki is tudott volna fizetni,de mivel én elmondtam hogy tőzsdézni szeretnék és megforgatni a pénzt, na naaaa akkor nem adom oda! Ilyen apám van! Te mit tennél?