Fiatalok, ti hogy oldjatok meg?

Kedves 10-es!

Külföldet megjárva, nem teljesen értek egyet veled. Az valóban igaz, hogy kint is elsősorban azoknak van saját otthona, akiknek segítenek a szülők, önerőből ott is nagyon nehéz lakáshoz/házhoz jutni, viszont van egy olyan hatalmas nagy különbség, hogy albérletben egész normálisan meg lehet élni. És ha gáz van, például elveszíted a melód, nem fenyegeti utcára kerülés a családot, mert kapsz normális(!) szociális lakást.

Mellesleg, senki nem azt tanácsolta a kérdezőnek, hogy menjen külföldre és maradjon ott. Azt mondtuk, kint spóroltunk évekig és így sikerült lakáshoz jutni. Mert ha az ember tudatosan él kint, szem előtt tartva a célt, amiért kiment, akkor hatalmas összegeket meg lehet spórolni, pláne párként.

Sajnos (vagy sem) nem lehet mindenki IT-szakember, tekintve, hogy ez tipikusan egy olyan terület, amire születni kell. Szükséges hozzá egyfajta matekos gondolkodásmód, másrészt egyfajta érdeklődés. Kn. ugyanolyan, mint a festőművész, lehet gyakorolni és fejleszteni a tudást, de önmagában ettől senki nem fog tehetségesen festeni, ahhoz is egyfajta látásmóddal kell születni. Ez ilyen dolog, nagyon másfélék vagyunk mi, emberek.

A vállalkozás megint húzós dolog, tekintve, hogy 80%-uk az első évben bezár. És még tőke is kell hozzá. Meg valami ötlet. Sőt, lássuk be, némi szerencse i

#9, ha lenne szülői segítség, más lenne. Úgy azért nagyon sokat lehetne félretenni. Ha nem is félmillák, mint amit fentebb írt valaki, de az a havi ~150 se mindegy, ami az albérletre megy.

Nálunk sajna a szülők nem opció.

#5 voltam

Kedves 11-es. Teljesen egyetértek veled. És mindaz amit írtál leszűrhető abból amit én is írtam. Ráadásul külföldön ugyanúgy többet kapsz egy keresett szakmával. Viszont a kérdés elsősorban az itthoni boldogulást firtatja. Így a külföld egy kicsit csalás :)

10-es.

Én szerencsés vagyok ilyen szempontból. Egyrészt nem akarok gyereket, úgyhogy nem hajt a szülés-tatár. Másrészt jóban vagyok a szüleimmel, jól érzem magam itthon.

Már megbeszéltük hogy egyetem után haza költözöm 3-5 évre. Igaz hogy itthon (vidéken) nehéz a közlekedés és sokkal több a házimunka amit csinálnom kell, (több takarítás, több főzés, fűnyírás, kerti munka, stb) de abszolút megéri. Laktam egyedül egy üres lakásban (vizsgaidőszakokban) és az valami borzalmas. Nekem egyszerűen nem éri meg elköltözni. Egy rakás pénzembe kerülne az hogy egyedül legyek esténként nagy depressziósan. A 3-5 év elteltével meg nem tudom. Talán veszek egy városi garzont hitelre. (Nem hinném hogy lesz tartós párkapcsolatom, szóval a garzon nekem magamnak elég.) Vagy veszek egy kétszobás lakást egyetemi városban szintén hitelre és az egyik szobát kiadom egy lakótársnak, úgy könnyebb fizetni a hitelt.

Én egyedülálló nőként, egy gyerekkel 24 évesen felvettem személyi kölcsönt, vettem egy kádárkockát belőle Heves megyében, falun. Apránként ízléssel 8 év alatt felújíttattam, 3 éve adtam el 14 millióért.

A 14 millió lett az önrészem + kiadások és egy szuper házban lakunk a budai agglomerációban, ahonnan Budapest 25 perc.

12 évet ölel fel a történet, soha nem volt semmilyen anyagi vagy bármilyen segítségem, mégsem laktunk egy percet sem albérletben.

A házért tosszál mint a nyulak segély miatt az árak elszabadultak. Én korábban, 2013-ban matekoztam hogy mégis miből fogok házat venni, a környéken már akkor is 20-25millió volt egy elfogadható ház.

Végülis 2015-ben külföldre bútoroztam, 2018-ban pedig beköltöztünk a saját (hiteles) kertesházunkba külföldön, ha nem történik semmi váratlan akkor az előtörlesztéssel összesen 10-11 év alatt kipörgetjük.

Minimábéren itt is, otthon is nehéz, ha van egy jobb szakmája az embernek akkor valamivel könnyebb. A különbség inkább a nehézségi szint, vagy inkább hogy az élet melyik területén vállalod be hogy nehezebb legyen.

#10

Nagyon nem értek egyet veled. Magyarország olcso, ha külföldön kapod a fizetésed/nyugdíjad és kicsit kimozdulsz szórni a fontodat, euródat.

Azonos munka esetén megnézném hogy melyikünket fizetik meg jobban, melyikünket becsülik meg jobban, melyikünk mer kiállni magáért mert tudja hogy holnap talál másikat, azonos feltételek mellett a kötelező dolgokat kifizetve melyikünknek mennyi marad a hónapra, mennyi az amit a hobbijára költhet.

Angliában az nem jut előrébb aki befészkelődik a magyar burokba és ahelyett hogy tenne valamit a saját jövőjéért inkább minimálbéren Londonban szalagmunkát végez magyarokkal hogy véletlenül se érintkezzen mással.

Utolsó, és szabad tudni, mennyiért vettetek házat és mennyi belőle a hitel?

Csakmert nekem ez mindig olyan hihetetlen..