Megérné eladni az alacsony fenntartású téglalakást kertes házért? 18/l

Őszintén szólva, soha nem akartam kertesbe menni, mert mindig be voltam tojva attól, hogy oda konkrétan betörhetnek, de panelba, most már ide, nem. Aztán amióta kutyáim, pontosabban kutyáink lettek, és jött ez a vírus, jött az érzés, hogy szeretem ezt a kis lakást, de kertesben milyen jó lenne...

Apám a lelkemre kötötte, hogy soha ne adjam ell, azután se, hogy ő majd meghal. Felújított, pofás kis lakás, néhai nagyapó is ebben élt, még amikor rom volt. Szerintem ezért is kötődik, csak nem vallja be.

Soha nem éltem kertesben, nem tudom, mennyi lenne fenntartani. Első sorban magamra gondolok ez ügyben, mert - lehetőleg minél később, de pocsék az egészsége - apám halála után nekem kell fizetnem mindent, egyedül, segítség nélkül. Így ha nagyon drága, anyagilag jobban járnék a mostanival.

Viszont ha nem olyan vészes, esetleg beszélnék erről apámmal, hogy ő is kertest szeretne, most már én is, a két kutya is élvezné, hát miért ne. A mostani lakást kb 30 vagy 36-ért lehetne eladni, azt hiszem. Ennyi pénzből talán lehetne találni valami normálisat, ami után pénz is maradna a zsebünkben.

Egyébként apámnak álma a kertes ház, de azt meg nem akarja, hogy egymás mellett sorakozóba menjünk, mert az olyan lenne, mintha "bele látnának a seg*ünkbe".

Szerintetek?