Konfliktuskerülő vagyok, nem merem közölni a lakótársammal, hogy zavar, hogy nem takarít, mit tegyek?

Az lenne a normális,ha minden héten egyszer, felváltva kitakarítanánk a lakást. És akkor csak 2 hetente kerülne mindenkire a sor. Na már most ő 2 hónapja lakik itt, és azon kívül, hogy a konyhapultot meg a sütőt eltakarítja maga után, semmit nem csinál. Még a szobáját sem porszívózza ki.

Én meg csak 2-3 hetente takarítom ki a lakást, ami gázos, vagyis normális lenne akkor, ha közben ő is takarítana, ahogy beszéltük.

Ez részben passzív agresszió a részemről, mert ráérnék hetente takarítani, de senki helyett nem szeretnék, meg ne is várják el tőlem, úgyhogy inkább nézem 2 hétig, amíg "kötelezően" én kerülök a sorra.

Meg azt sem tudom mit gondolhat, nyilván látja, amikor kosz van, lehet lustának tart engem, de azt is látja, ha rendet rakok, és nem tehetné szóvá, mert ő egyszer sem takarított ki.

Azért sem akartam szóvá tenni neki, mert 3 hét múlva elköltözöm, minek ezen rugózni. Viszont azt gondolom, hogy úgy költözök ki, hogy a szobámat természetes tisztán hagyom itt, de a lakást nem takarítom ki neki.

Ha meg szóvá tenné ezt, (nem is èrtem miért, a legtöbb lakótársam a szobáját se takarította ki kiköltözéskor)akkor úgy is megmondom, hogy nálam gyakrabban ő sem takarított.

Amúgy azt kell tudni róla, hogy 3 napot van egyetemen, 2 nap van zh-ja, folyton tanul, majd hazamegy 4 napra a hétvégére.

Én csak 3 hetente járok haza, ergo többet koszolok, ő alig van itt, de attól még nem hotelben lakik, ahol 3 napot ellehet.

Most is küszködöm magammal, hogy kitakarítsak-e, vagy hagyjam úgy és akkor talán szóvá teszi a koszos padlót még azelőtt, hogy én elmondhatnám a véleményem.

Tudom gázos vagyok, hogy ilyen egyszerű dolgot nem vagyok képes szóvá tenni, de nagyon nem szeretem a konfliktust. Jellemzően mindegy mit mondok, visszakafantanak rá olyasvalamit velem kapcsolatban, amiben van igazság, és változom is ahol tudok, de ezek nem változtatnak azon a tényen, amiben ők hibáztak, és ki nem állhatom az ilyen jellegű okoskodást.

Mert én olyan vagyok, ha valaki valamiért szól nekem, akkor nem kontrázom vissza, hogy de veled meg ez a baj, mert ez szerintem szánalmas. Néha bizony tényleg magunkba kell néznünk, és nem a másikat hibáztatni.