Mit csináljak, hogy ne érezzem mókuskeréknek a mindennapi házimunkát, főleg a főzést?
20 éve megállás nélkül...most vagyok kész, belefáradtam. Amíg nem születtek meg a gyerekek közös konyhán voltunk anyósomékkal (2 év, ki lehetett birni), de az én dolgom volt általában a főzés. Szülés után megmondtam, nem szaladgálok a két ház között (konyha-gyerekszoba), nem volt veszítenivalóm, hiszen egy tányér ételt sem készített nekem anyósom még akkor sem, amikor szülés után hazamentem a kórházból. Külön mentünk tehát, de annyira utált főzni, hogy még az unokáit sem kínálta meg egész nap étellel (igaz, vigyázott rájuk becsületesen)szegények este 5-kor, amikor hazaestem a munkából, mindig úgy fogadtak: "mi a vacsora?" Közben gondoskodtam nagyapámról is, aztán apámról. Nem velünk laktak, nekik biciklivel hordtam a vacsorát évekig, 2 évig az egyiknek, 2 évig a másiknak.
Nagyapám meghalt, apám elköltözött bátyámékhoz. Aztán nemrég apósom lett özvegy, de közben a gyerekek kirepültek, férj is csak hétvégente jár haza. Most csak apósomról kell gondoskodnom, jó idős már, de undorom van, ha be kell lépni a konyhába, de már attól is, hogy kitaláljam, hogy mit egyen reggel, délben, este, minden áldott nap. Mintha egy rablánc lenne rajtam, amitől nem tudok szabadulni, meddig lehet ezt bírni, hogy az ember nem lazíthat egy fél napot sem, mert egész életében másokat kell kiszolgálnia. Soha nem éreztem ezt, mostanában tört rám ez az önzőség, hogy szeretnék 1-1 napra kiszabadulni, de nem lehet. Munkából is hazalépek délben, hogy megmelegítsem az ebédjét, mert annyit sem tesz meg magának, nemrég gyereket be kellett vinni a kórházba, taxi már kint várt, beszóltam neki, hogy süssön magának 2 tojást, kiverte a hisztit, hogy "nem sütök" "hát akkor éhen marad inkább? nekem most el kell mennem, nincs 1 percem se" "dögöljek éhen, ha ennyit nem érdemlek" ez volt a válasz.
Alapvetően szeretek főzni, de ez, hogy nincs megállás soha, se hétvégék, se ünnepek, mostanra érzem azt, hogy nagyon elegem van.
#10
Nehogy már bűntudatod legyen a lefagyasztás miatt!
Dolgozó nők milliói így csinálják, még a gyereküknek is, mert a mindennapi főzőcskézés a mai rohanó világban még annak sem mindig fér bele, aki szívesen csinálja mert még nem fáradt bele.
Hétvégén úgyis kell főznöd, mert a férjed akkor van otthon, ekkor csinálj egy-két adaggal többet és nyugodt szívvel fagyaszd le! Egy-két hét múlva adhatod az öregnek, máris van szabadnapod!
Amikor hétvégén úgyis a konyhában ügyködsz, dobj oda egy főzeléket, az hamar megvan, a hétvégi húsból tegyél rá feltétet és irány a fagyasztó! Megvan egy újabb kaja.
Süteményből is fagyaszthatsz le, piték, rétesek, pogácsák, sőt a torták is bírják a fagyasztást, egy lefagyasztott gulyáslevessel komplett ebéd. Székelykáposzta, töltött káposzta, pörköltek, babgulyás, levesek, hurka, kolbász, dinsztelt káposzta, mind-mind mehet fagyasztásra. Ha előző este kiveszed a fagyóból és leteszed a hűtőbe, reggelre kienged úgy, hogy a kutya meg nem mondja, hogy fagyasztóból van.
Süss le egy tepsi oldalast, azt a zsírjában is el tudod tenni, de ez is fagyasztható és csak 1-2 darabot kell megmelegíteni a kész főzelékre, vagy főzöl mellé 2 szem krumplit.
Minden kaját amit ezentúl csinálsz, mennyiségileg úgy tervezz, hogy +2 adagot lefagyasztasz, így valamikor amikor neked úgy tetszik, lesz 2 szabadnapod.
Egyszerűsíts az életeden, az após az anyósod mellett úgysem volt kajaügyileg elkényeztetve, neked nem kell megváltanod a világot!
"Mivel is érvelhettem volna?"
Érvelni?! Minek? Ha nem akarsz, akkor nem főzöl, és kész. Mi a fenéért kérdezed a férjedet, neki mi köze hozzá? Ő a főnököd?
Ha szerinte kitelik a te idődből, akkor majd kitelik az ő idejéből, hogy ő törődjön a saját apjával.
A férjed is egy jó nagy tajparaszt, mint az apja.
Már miért ne adhatnánk szegény kérdezőnek életvezetési tanácsot, ha valamicske ráfér? Rendes embernek látszik, aki segíteni akar másokon, de azért van határ. Meggyőzhetőnek tűnik, hogy egy kicsit legyen önzőbb... Bár nem tuti, hogy annak nevezem, ha valaki kiszolgál mást, de nem maximálisan, maga elé helyezve akkor is, ha nem kéne...
Tehát. Az OK, hogy segít az apósnak, nem is mondom, hogy borítsa az egészet, de ha nem béna, önveszélyes, elmebeteg a fickó, igenis meg tudja melegíteni az ételt s megsütni 2 tojást. Már csak a karmája s a saját igazságérzetem miatt sem hagynám, hogy mindenben kiszolgáltassa magát, pedig én önző és lusta is vagyok, több ember helyett is. Néha én is unom a több óra munkát a konyhában, de átkozottul nehéz váltani. Vannak azért trükkök.
A lefagyasztás kiváló ötlet, az utóbbi időben került elő nálam, mert pici a fagyasztóm. De 1-2 kisebb adag tartalmas ételnek nem kell sok. A világon semmi baj nincs a fagyasztott ételekkel, természetesen van, aminek árt, azt nem fagyasztjuk. A múltkor a párom főzött 3,5 kiló gombát (ő is tud főzni, ezt ki is használom hétvégén, akkor ő főz. ez is sokat jelent), én rá se tudtam volna nézni sokáig, később elővéve viszont remek lesz.
Eleve szeretjük az egyszerű ételeket. Ha igazán nem akarok főzni, akkor rizs és sárgaborsó készül, pár perc munka van velük és 3-4 napig eszi a párom, süt hozzá tojást frissen, illetve hol dahllá alakítom a borsót, az is gyors, hol kiveszek egy kis sült padlizsánt a fagyasztóból, az is feldobja... Nyilván vannak érdekesebb ételeink is, (plusz ha nem kell főznöm, akkor sütit sütök, grr... bár az élvezetes s az sem komplikált), de nem kell mindig elbonyolítani, ha az egyszerű és éppúgy megfelel.
Finnyás, de főleg rosszindulatú emberrel már nehéz, bár ez utóbbi egyszerű, haljon éhen akkor. Úgyse fog, nyugi, az érzelmi zsarolást s a MI jogaink letiprását pedig nem szabad hagyni. Nem is értem. Kicsit függ tőled, erre nem rendes veled. Én közölném, hogy most kezet csókol a gondoskodásomért, s odáig lesz tőle, bármennyire is szolgálom ki, vagy maradhat magának, fizethet szakácsnőt vagy amit akar. Nem vagyok kedves ember, viszont szeretem, ha megfelelően nézik az emberek a dolgokat. Ez olyan, mint amikor valaki tortát süt és a bunkó családja csak morzsákat hagy neki. Ő süt, övé a lehetőség és a hatalom, rajta múlik az egész, családban él, nem rabszolgatartó társadalomban a gazdával, aki elveszi a munkája összes gyümölcsét. Legyen már tartásunk és igazságérzetünk. Ha mi sem védjük meg magunkat, akkor mégis ki?
A férjed miért nem főz az apósnak? Nyilván neki is hasonlóan kitelne az idejéből, mint neked... Ez is szomorú, hogy csak úgy rádlőcsöl terheket. A párunknak meg kéne értenie minket, de még egy rendes munkaadó is jó, ha látja, hogy mit bír egy ember.
Az ételrendelés nem hülyeség, rengeteg ember még magának sem főz, jobb neki rendelni. Nem fér ki az idődből, de ha mégis, mi van, ha nem akarod, hogy kiférjen? Tényleg add át neki a főzést pár hétre, lehet, hogy tanulságos lenne.
Senki nem olvasta el, hogy a férj csak hétvégén jár haza?
Akkor viszont én a feleség nem azt várnám el tőle, hogy az apjának főzzön meg egy hétre, hanem inkább csinálja meg a mi háztartásunkban a férfi munkákat, amik szükségesek.
Ettől függetlenül a stílus, (Nem fér az idődbe? vagy valami hasonló) amivel lepöckölte a Kérdezőt, számomra is bicskanyitogató!
Tisztellek, hogy eddig bírtad!!
Igazad van! Nem vagyok meglepődve rajta, hogy kifakadtál!
Viszont! Neked a talpadra kellett volna állni, mikor elfajultak a dolgok! Nem volt ez neked kötelességed, hogy ennyi háztartást vigyél!! Anyósod nem főzött?hát akkor rágják a küszöböt! Mindennek van határa! Nem holmi szolga vagy, hogy apósod is így beszéljen veled, igen is képes 2 tojást megsütni. Az a baj, h ezt megszokta és ebbe beleöregedett, Ő nagyon változni már nem fog. Ahogy a szavaidból kivettem, Te mindent magadban csináltál, a végén már elvárás lett belőle. Ez a probléma. Például a gyerekek is elvihették volna a kaját, amíg otthon laktak, és a többi családtag? Mi van velük? A férjed nem látta, hogy mennyit mégy mindenkihez? Ezt neki is észre kellett volna vennie, neki is lehetett volna szava ehhez, már ha közölted vele, hogy mennyit mégy. Mivel írtad, hogy hétvégente van otthon, ne haragudj, hogy ezt írom, de neki könnyű, Ő leteszi a munkát, mivel nem otthon van, utána nincs gondja semmire, hétvégén haza megy, ott meg ellátod Te.
Ezt lehetne bontogatni még tovább, hogy mit kellett volna, hogy kellett volna. A változást/változtatást csak Te tudod megvalósítani. Erősnek kell lenni és ki kell állni magadért, így nem telhet el egy élet, hogy örökké másokért vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!