Aki nagyon rendetlen volt, hogy tanult meg végül szép rendet tartani a lakásában?

Nálam is a gyerekek miatt kellett. Ha totyogó van a lakásban akkor az is csinál akkora kuplerájt, hogy ha nem pakoltam volna, akkor a lakás szemétdombként nézett volna ki. Aztán olyankor már nem lehet szanaszét hagyni mindent, a szemetet a kukában feltornyozva hagyni.

A másik ok ami miatt rendet tartok, hogy utálok takarítani és ha minden elől van akkor nem tudok port törölni. A tárolást oldottam meg, szinte minden rejtett, nincs elől ezernyi bizbasz, és kegyetlenül selejtezek: nincs fölösleges holmink, ami nem kell, az megy ajándékba ha használható még másnak. Így fél óra alatt kitakarítom a lakást és úgy néz ki, mintha mintaháziasszony lennék.

Rettenetesen kupis vagyok, bár koszos nem! Kitakarítok, de rá 3-4 órával már újra minden szanaszét. Ellenben, így megtalálom a holmijaimat, ha rend van soha.

Viszont nagyon égett a képem, mikor a pasimhoz költöztem. Hogy majd egy koszos, rendetlen lánynak tart majd. A megfelelési vágy rákényszerített, sőt egy kis idő után már azt vettem észre, hogy idegesít, ha nem csillog-villog minden. Viszont sajna így is néha a kanapén maradt egy pulcsi vagy az ajtóban a cipő, de ez ahhoz képest ahogy éltem. :D

Ellenben van egy barátnőm akivel sokszor éltem kettesben, volt h egy szobában. Na ha vele voltam akkor mindenhol ruhák, cipők ... jézusom.

Szerintem akarás kérdése.

Iszonyú kupis vagyok.

De annyira, hogy a földreesett ruhát inkább átlépem mint hogy felszedjem :(.

Aztán egyik reggel elkezdtem a flyladyt.

Most olyan feszes takarítási rendszerem van, mint egy olimpiai bajnok edzésterve.

Ja és post it-tal édesanyám különböző motiváló mondatait kiírtam a problémás területekre (nem szégyelled magad? A cigányoktól vettél lakberendezési tippeket? A gyereket megtaláltod ebben a kupiban?)

Szóval van napi, heti, havi feladatsorom, amihez általában tartom magam. Máshogy nem megy sajna.