Aki fél gyerek korát egy lakásban töltötte az utána mehet kertes házba és vághatja a füvet meg stb?

Jelen. Panelban nőttem fel, 21 voltam, amikor elköltöztem, de akkor is panelba költöztünk a párommal.

Évekkel később vettünk egy kertes házat. Őszintén szólva, én kihívásnak éreztem, tetszett, hogy lesz kis, saját kertem, lehetnek virágaim, tudunk grillezni, ki lehet ülni, nyáron adja magát a vendéglátás, a gyerekeknek van pancsoló, saját homokozó.

Aki kertes házba akar költözni, az nyilván tisztában van azzal, hogy több/más munka is rá hárul. Tény, sok mindent meg kell tanulni, de új tapasztalatokkal gazdagodik az ember.

Nem vághatja, hanem vágnia kell, ha nem akar félméteres fúben gyalogolni. És sok minden mást is meg kell csinálni, amit egy lakótelepi lakásban sosem. Egy kertes házban minden nap van munka. Minden a tiéd, mindenről neked kell gondoskodnod. Nincs közös költség, csak költség van. Drágább, de szebb és élhetőbb. Általában a hely is több.

Nekem az a lényeg, hogy a gyerekek az udvaron futkározhatnak és az hogy senki nem szól bele, ha hangosan zenét hallgatok vagy élvezem a házimozi hangját. :)

Utcára amúgy kiengeded néha? :D

Már miért ne mehetne a szerencsétlen gyermek kertes házba? Semmi baja nem lesz, sőt..

Én panelba nőttem fel, 24 éves koromig ott éltem.

Most tanyán lakom a várostól 9 km-re.

A természethez közel élni a legtermészetesebb és a leghamarabb bele is lehet tanulni.

Én semmiért nem adnám! ;)

2 éve élünk itt, de nem tudnék visszamenni a keltetőbe!